A tengely követése

Az elmúlt hónapban egyszer csak arra döbbentem rá, hogy kétnaponta olvasok ki egy könyvet. Kétségtelen, hogy nagyon, nagyon régen volt olyan nap, hogy semmit nem olvastam, de ez a sebesség most engem is megdöbbentett. El is kezdtem feljegyezni, hogy miket olvastam az elmúlt harminc napban. Van itt szépirodalom, némi filozófia, többféle szakirodalom, és legfőképpen: könnyű irodalom. Néha az ember csak egy jó krimire vágyik. És Rejtőn még mindig hangosan fel-felnevetek – és annyira kell most a nevetés, mint egy falat kenyér. Teljes egészében: Stieg Larsson: Millennium-trilógia (öt napomba telt a három kötet) Neil Gaiman: Sosehol Art Spiegelman: Maus Virágos gyertyák Szolovjov: A csendháborító Gergely Márta: Szöszi Kondor Vilmos: A budapesti gengszter, Bűnös Budapest, Budapest Novemberben Fegyverneki Gergő: IKT-ötlettár Rejtő Jenő: Texas Bill, a fenegyerek, Pokol a hegyek között Ottfried Preussler: Krabat a fekete malomban Akutagava Rjúnoszuke: Víz alatti ember...

Egyre jobban élvezem, hogy az évszakok szerint élek. Egyre több mindenre csodálkozom rá, mondhatjuk, tanulom meg a régiek bölcsességét. Erre az egyre jó az internet, okosan használva olyan információkat lehet megtudni, amit ma, a városi, közösségtől és ősanyáink-ősapáink tudásától elszakadva aligha lehetne máshogy. Csak egy példa: sokáig nem figyeltem annyira az évszakokat, csak amikor márciusban kizöldült minden akkor figyeltem fel a tavaszra, nálunk a nagyböjthöz kötődik inkább a tavasz, meg a farsang farkához, az meg már általában február vége. Városban amúgy is nehezített pályán mozgunk. Most viszont szándékosan figyeltem, mikor van az ázsiai Holdújév ünnepe, és tényleg: mintha fordulna a Föld. Előbújnak a hagymások kis lándzsái, meg az apró erdei zöldek. Illata lesz a levegőnek. Meghallom a madarakat, amint trilláznak. Nagyon élveztem ezt a mostani telet. Mert rájöttem, hogy nem a havon meg a hidegen múlik, és hiába panaszkodnék az időjárásnak, annak mindegy. Nekem viszont ne...

Most, hogy véget ért az iskola, azt gondolná az ember, több ideje lesz. Van is, kinek mire. Most, mivel Jakabbal itthon vagyok egy bárányhimlőt váró időszakban, a gyűjtögetésbe és az eltevésbe kezdtünk bele. Egyik nap szedtünk zöld diót, átlyuggattam őket egy nagy tál vízben, úgyhogy most szép türelmesen áznak, s várják a sorukat. Még sosem csináltam, de nagyon szeretem, és igazán nem olyan nagy kunszt, mint amilyen finom. Kovászos uborkának is nekikezdek, egyre jobban tetszenek ezek a fermentált italok, bár mi nem hívjuk így, de annyi ága van, mint égen a csillag. A bodzavirág-pezsgő egész jól sikerült, most jön a ribizli, de az még a kísérletezés fázisban, jóval kisebb mennyiségben. Ribizlidzsemet is tettem el, némi rózsaszirommal. Apropó, rózsa: Jakabbal az új kedvencünk a rózsacukor: nyersen vagy szárítva a szirmokat összedaráljuk cukorral (előbbi esetben még szárad egy napot). Ezen kívül folytatom az aszalás-sorozatot, egy adag eper már kész, jön a cseresznye. Rebarbaradzse...

A főnix történetei Mikor másfél éve először voltunk Veszprémben a Mítoszok Csatájával, akkor találkoztunk össze a Toastmasters Veszprém néhány lelkes tagjával. Mostanra eljutottunk odáig, hogy kitűztük célul, hogy alapítunk Veszprémben egy mesekört. Első körben minden negyedévben lesz egy mesedélután felnőtteknek, de amint lesznek érdeklődők, egy egymásnak mesélő és abban fejlődő mesekört is szeretnénk. Ennek az első alkalma volt most szombaton, az Új Nemzedékben. A helyszín tökéletes választás olyan szempontból, hogy volt hely bőven, és megoldható volt az is, hogy a végén egy kis sütivel-limonádéval tartsuk ott beszélgetni a hallgatóságot. Többek között az esős időnek tudtuk be, hogy igen családiasan voltunk, mintegy tízen (még egy kisbaba is volt a hallgatóság soraiban), ezzel együtt azonban nagyon jól éreztük magunkat. Egy keretmesébe ágyaztuk be a négy történetet, ami az újjászületés jegyében elhangzott. A keretmesét a főnix lehulló tollaira építve Morvai Boróka találta ki, a...

Az elmúlt néhány hónapban annyi változás történt, hogy csak kapkodtam a fejem, és igyekeztem lépést tartani.  Jakab bölcsibe kezdett járni. Nehezen ment az elszakadás, még mindig az, sok a heti öt nap, de ez most egy szükséges rossz, és annyi mindent kapott az első három évben, hogy megbirkózik ezzel is, és még jól is érzi magát azért.  Azért kellett ez, mert dolgozni kezdtem, de nem ám úgy, mint minden rendes ember, bemegyek egy munkahelyre, nekem mindjárt öt dolog kell párhuzamosan, és ebből háromhoz keményen tanulni is kell. A tanulást magát egyébként nem bánom, csak az időt nehéz kiszakítani rá, mert igazán hatékonyan azért gyerekmentesen lehet tanulni.  1. Tanulok pénzügyi ismereteket a biztosítási munkához.  2. Tanulok weblapkészítést .  3. Tanulok tanítani, a második félévben egy helyi szakközépiskolában leszek félállásban magyartanár: itt ugye a tanítás módszertanát és a tananyagot egyaránt újra kell tanulnom.  4. Tanulok interjúzni...

    Hát ez is eljött, elkezdtem programozni. Motivációm természetesen van, egy kicsit jobban értenék a honlapok készítéséhez, mint eddig, ami azért nagy szó, mert nagyjából a freeblog html-ben pötyögtem, amikor még azt lehetett, meg wordpress-ben alkotgattam, de az ugye grafikus felület.     Szóval a bölcsészlány informatikára adta a fejét. Talán még egy kis mellékes is lesz belőle egyszer.      Viszont rettenetesen élvezem, olyan érzést ad, mintha valami nagyon menő dolgot csinálnék.      Újfent rájöttem, hogy miért voltam olyan lassú az iskolában matekból, és miért ragadt rám, hogy inkább humános vagyok: hát na, a precizitás nem erősségem. Hála Istennek azonban én is jobb vagyok ebben, meg azért nem vagyok egyedül: még ellenőrzőprogram is van.     A tanulófelület a  CodeBerry Programozóiskola – programozás tanfolyam online.      Az egész az alapoktól indul - amire esetemben szükség is van -, ...

   Nem tudom, ki hogy van vele, az én elsődleges információgyűjtési módom az olvasás. Természetesen a megfigyelés is, csak manapság már kevés az olyan tevékenység, amit megfigyelés alapján lehet elsajátítani, gondolok itt egy régimódi szakmára, amit az ember húsz-huszonöt év alatt tanult meg, megfigyelés és sok-sok gyakorlás alapján (inaskodás, legénykedés, vándorévek, mestermunka).      Mióta Jakab megszületett, rengeteg időm van olvasni és tanulni, az internetnek is hála – alaposan megszűrve persze, de mégis, és szép fokozatosan egyre több dologba beleástam magam, egyre tudatosabb vagyok sok mindenben, és egyre jobban tudom azt is, hogy mit akarok csinálni.       Ha viszont a felületekre gondolok, amelyeken kószálni/tanulni lehet, egyre többször futok bele a videókba. A vlogger, vagyis videó blogger még egy éve is ismeretlen fogalom volt számomra például. De ha a közösségi médiát nézem, ott is egy-egy mondandót történetekkel, képekkel,...