A tengely követése

Nem, nem lettem budapesti lány. Még csak tanár se, csak tanár néni. Íme, néhány hét alatt fenekesen felforgattam a saját életemet, de nem bánom. Budapesten lakom, Érden tanítok, néptáncolok, jezsuita fiatalok közösségébe tartozom (és lakom), és nagyon élvezem.  Ijesztő dolgok vannak a váltásban, de minél ijesztőbb, annál szebb lesz a végén. Most megint nem tudok csak nyúlfarknyit írni, de jövök még. :)

Eljött a változás ideje. Újból fejest ugrottam, de még nem egészen fogtam fel. Kicsit Simone Weil jut az eszembe, aki elment gyárba dolgozni az iskolából, csak hogy megtapasztalja a munkások sorsát. Soha nem laktam még albérletben. Soha nem laktam még valódi nagyvárosban. Soha nem voltam még igazán munka nélkül. És nem szoktam beismerni, hogy félek, mert az álarc persze (egyfajta illuzorikus) biztonságot ad.  De:  Az élet a komfortzónán túl kezdődik.