A tengely követése

    Hát ez is eljött, elkezdtem programozni. Motivációm természetesen van, egy kicsit jobban értenék a honlapok készítéséhez, mint eddig, ami azért nagy szó, mert nagyjából a freeblog html-ben pötyögtem, amikor még azt lehetett, meg wordpress-ben alkotgattam, de az ugye grafikus felület.     Szóval a bölcsészlány informatikára adta a fejét. Talán még egy kis mellékes is lesz belőle egyszer.      Viszont rettenetesen élvezem, olyan érzést ad, mintha valami nagyon menő dolgot csinálnék.      Újfent rájöttem, hogy miért voltam olyan lassú az iskolában matekból, és miért ragadt rám, hogy inkább humános vagyok: hát na, a precizitás nem erősségem. Hála Istennek azonban én is jobb vagyok ebben, meg azért nem vagyok egyedül: még ellenőrzőprogram is van.     A tanulófelület a  CodeBerry Programozóiskola – programozás tanfolyam online.      Az egész az alapoktól indul - amire esetemben szükség is van -, és az elmélet itt gyakorlatokkal is párosul – mindig pont annyira nehéz, amennyi épp

   Nem tudom, ki hogy van vele, az én elsődleges információgyűjtési módom az olvasás. Természetesen a megfigyelés is, csak manapság már kevés az olyan tevékenység, amit megfigyelés alapján lehet elsajátítani, gondolok itt egy régimódi szakmára, amit az ember húsz-huszonöt év alatt tanult meg, megfigyelés és sok-sok gyakorlás alapján (inaskodás, legénykedés, vándorévek, mestermunka).      Mióta Jakab megszületett, rengeteg időm van olvasni és tanulni, az internetnek is hála – alaposan megszűrve persze, de mégis, és szép fokozatosan egyre több dologba beleástam magam, egyre tudatosabb vagyok sok mindenben, és egyre jobban tudom azt is, hogy mit akarok csinálni.       Ha viszont a felületekre gondolok, amelyeken kószálni/tanulni lehet, egyre többször futok bele a videókba. A vlogger, vagyis videó blogger még egy éve is ismeretlen fogalom volt számomra például. De ha a közösségi médiát nézem, ott is egy-egy mondandót történetekkel, képekkel, kisfilmmel mondanak el, ahelyett, hogy háro

Kevés novellát olvasunk, nem? Ti hogy vagytok vele? Az ember vagy regényt olvas, mert az jó hosszú és bele lehet merülni, vagy verset. Mert az meg rövid, mármint fizikailag, gyakorlatilag azért nem, mert az érzelmekhez szól, és időt kíván a megemésztése. Mármint oké, az emberek egy része olvas, tudom, hogy nem mindenki ilyen olvasós fajta. Engem általában az a vágy kap el, hogy valami jó vaskos, belemerülős regényt olvassak (ilyenkor sokszor Harry Potter vagy A gyűrűk ura nyer, sokadszor), vagy hogy valami súlyos szépirodalmat (mondjuk Thomas Mann, Nádas Péter vagy Huxley).  De mi van a novellákkal? Aztán rájöttem, hogy életem során azért elég szép mennyiségű novellát olvastam, és nem is egy van, ami aztán időről időre eszembe jut, akár csak egy-egy részlet belőle, ilyen vagy olyan körülmények között. Magyarul, hatással van rám. Így hát elhatároztam, hogy megosztom veletek kedves novelláimat (esetleg elbeszélés, kisregény, mifene). A legtöbbet egyébként kamaszkoromban olvast

Legelsősorban: család. Amitől nyár a nyár, azok a családi együttlétek. Sok-sok együttlét a családdal, kisebb-nagyobb blokkokban, és főleg a Balatonon. Hajnalig tartó beszélgetések, tábortűz, borozgatások, kártyacsaták. Együttlét, felzárkózás, hogy kivel mi van.  Emellett: barátok, ugyanígy: kötetlen együttlét, csak az együttlét öröméért.  Kert: kerti parti tenger variációban; sok jó ember, jó barát, örömteli együttlét, vagy csak egyedül/gyerekkel és egy csésze akármivel. Vagy barátnőkkel.  Kert: szöszölés, locsolás, ültetés, szüretelés. Függőágy. Álmok.  Idén rengeteg bazsalikomom van, rettenetesen élvezem. Kicsi mángold, lestyán, paradicsom, petrezselyem, majoránna, zsálya, kakukkfű. Kész fűszerkert. Kicsi retek, cékla, pasztinák. Jövőre időben észbe kapok. Annyi mindent ad a kert! Egy darabka édenkert. Lehet készülni a télre, feltöltődni, eltenni, alkotni, most ennek van itt az ideje. Aztán: természet. Sokat, nagyon sokat vagyunk kint a szabadban, szinte egész nap.

Kezdjük csak azzal, amiért pénzt is kap az ember, a " munka ": az én esetemben ez hagyományosan tanárság lenne, esetleg múzeumban valami dolgozó (a létra legalsó fokától a legfelsőig minden elképzelhető), netalán újságíró vagy valami hasonló. Én végül is nem a kijárt utakat választottam, hanem a járatlanabbat és kevésbé ismerteket: úgy döntöttem, mesemondó leszek. Innentől kezdve sok-sok gyakorlás és önképzés, és élethosszig tartó tanulás vár rám, és a legjobb az egészben, hogy alig várom, és minden percét élvezem. Aztán – nőként – ott van a háztartásvezetés . Régen a házvezetőnő, a bejárónő, a takarítónő, a szakácsnő csinálta ezeket módosabb házakban, most a családanyára marad minden ehhez tartozó mentális és fizikai munka. Senki ne mondja, hogy ehhez nem kell gyakorlat! Csakhogy nem tanítják sehol a trükköket, magunknak kell utánajárni mindennek: hogy hogyan oszd be a pénzt, hogyan tervezd meg az étkezéseket, hogyan tartsd fejben (vagy papíron) az elintézendő dolgokat, s

Édesanya olykor előveszi a kölcsön-varrógépet. Egészen addig megy is a dolog, míg ki nem fogy a cérna... mert visszatenni, az nem megy. szuszogik Pizza és pikkupullat (finn kardamomos cipócska) Ez a csalánpesztó. Máklovag Kertipartira várva Egy átlagos koranyári délelőtt. Azóta több növény van, főleg gaz.  Száradnak a teának valók: menta, levendula, körömvirág, citromfű, zsálya, orbáncfű, satöbbi.  Tetszetős függöny is, ha úgy tetszik.

Nagyon lassú a folyamat, amelyben vagyok, és még nincs vége. Lépésről lépésre ismerkedem azzal a látásmóddal, mely önmagunkon túlra mutat. Ennek nagy részében benne van az, hogy a Földről is gondoskodjunk, hiszen ez az egyetlen életterünk. Egyik dolog jön a másik után, szép fokozatosan, hogy az életmódomnak legyen ideje akklimatizálódni. És természetesen nagy löketet adott az egésznek Jakab születése, amikor egy olyan emberkét kaptam ajándékba, hogy gondoskodjam róla, akinek a jövőjére szintén gondolnom kell – ilyen szinten is.  Nagy motiváló erő a költséghatékonyság: egyszerűen olcsóbb az élet sok szempontból. Még olyan sok mindenben volna mit fejlődni, de már sokkal tudatosabb vagyok, mint akár csak pár éve, és most megosztom veletek, hátha valakinek bekattan valahol, mint ahogy velem is ezt történt. És akkor máris előrébb vagyunk. Hogy mit csinálok konkrétan?  Hulladékmentesség: Igyekszem minél kevesebb kommunális szemetet termelni. Van kertünk, csinálunk komposztot,

Nem is tudom, mit gondoljak. Az (szerencsémre) fel sem merül bennem, hogy végletesen örüljek vagy kétségbeessek, a győzünk-vagy-meghalunk-jeligét meghagyom a férfiak bizonyos részének, a politikusoknak és annak, aki ebben a dualista gondolkodásmódban él.  Nem hiszem, hogy ennél a választásnál lett volna egyáltalán jó megoldás, csak rossz és rosszabb. Számomra döbbenetes, hogy a félelemkeltés és a gyűlöletkeltés ilyen hatásos tud lenni. Hogy inkább maradunk az ismert rosszban, mint hogy megadjuk az esélyt valakinek, aki esetleg csinálhatja máshogy, de jól is akár. Nagyon sok minden nem tetszik most nekem ebben az országban, és ezek élén az áll, hogy óriási kék plakátokkal, félelmet keltő zenei háttérrel a rádióban, és mindenféle egyéb módon az arcomba tolják, hogy mi legyen a véleményem, szinte szuggerálják: "te ezt gondolod!". Ilyenkor a dac is üzembe lép. Meg a saját józan eszem. Nem, nekem ezek a dolgok egyáltalán nem tetszenek, és nem, én határozottan nem így gondol

Pali tudta, hogy őrangyala, aki mindig közbelépett, mikor a saját embernyi léptékű világa égni kezdett, most a köpcös tót halász alakját vette magára. Mikor mar csak pár gyermekdal és a gradistyei életszeretet marad meg a kései utódokban, a lángpallosú halász alakja, aki a szláv szóra életet ajándékoz a dédapának, talán kissé átalakulva, de ugyanúgy fénylik, apró fogaskerék a létet adó egészben. A dédapa pedig, ki akkor még csak apa, a hét határban megbecsült mester, aki töprengés nélkül tette a jót egész életében, visszakapja a becsületessége nyomán megtérő szívmeleget, Dunától a Répcéig tartó útja során. Győr megyében már ismerős volt. S a családok, akiknek feje fölé ő ácsolt tetőt valamikor, lerongyolódva is megismerik, és mikor Pali alkonyattájt be-bezörget az ismerős rábaközi kapukon, mindenhol akad számára egy vacok a pajtában, és egy lábasaljnyi sterc a pohár tej mellé. - Jöjjön csak, Pali bácsi, ahol hatnak jut hely, ott a hetedik is elfér! Mintha árkolt arcú garabonciás

A tavasz, csakúgy, mint az ősz a maga ételeivel, egyre jobban inspirál, a szabadba hív, hogy felfedezzem az apró ajándékokat, amik a fák tövén nőnek nekünk.  Ez egy tál medvehagymás pogácsa,  valamint vadsaláta, egy barátnőmmel gyűjtöttük délelőtt a városban.  Van benne: csaláncsúcs, gyenge pitypang, tyúkhúr, kígyóhagyma, zamatos turbolya, ibolya, százszorszép, citromfű, salátaboglárka, bodzarügy, sóska, valamint dió, szezámmag, lenmag, és egy saját-házi almaecetes és saját-házi mustáros-mézes öntet.  Paradicsomleves olajban eltett és száraz aszalt paradicsommal, lilahagyma-szívvel, erdei turbolyával, kígyóhagymával. Böjtös rizottó hosszan főtt zöldségleves-alappal, szárított tinóruval, aszalt paradicsommal, petrezselyemmel, kígyóhagymával.

Hét ember áll a parton, máshonnan jönnek, máshová tartanak. Más a múltjuk és más úton mennek majd tovább; egyiken cipő van, a másikon bakancs; van, akit ránc ékít, s van, akit pattanás. Csak a szívüket markoló iszonyat azonos, csak az arcuk egyforma falfehér, csak a szemük cikázik ugyanarra: a ladik, az erdő. A ladik, az erdő, a kimerült arcok. Hét ember van a Duna-parton, állnak, mint a cövek, csak a lelkük rohan éveket. Várnak, mert mást nem tehetnek, csak zsibbadt szívük lüktet: érlelgeti az ezüst csíkokat, árkolja a ráncokat,   karcolja a perceket. Hét ember áll a parton, ki fiatal, ki javakorabeli, ki megette már a kenyere javát. Mindnek úgy tűnik, mintha a csónak évek óta úton lenne. Egyszerre moccannak meg, mikor a révész végül visszaér. Olyan tömör a perc, nem hiányzik a beszéd és nincs helye a tétovázásnak. A horgas orrú férfi volt az első, aki beszállt, majd sorra a többi öt a gyerekekkel, mintha kenyérért állnának sorba, s mind csak előrefelé mer figyelni, meg