Az örök ősz ízei
Mióta a saját utamat járom, nagyon sok minden kötődik az őszhöz. Az assisi csoda-hetek kivételével, ami nyáron és télen volt, illetve a svéd telet kivéve tulajdonképpen mindig az ősz volt a nagy utazások és a nagy változások évszaka. Minden helyhez ízek és illatok, emberek és kalandok sokasága fűződik, és az őszi időjárás és a levegő mindig előhozza – hol ezt, hol azt. Tíz éve, 2006 őszén másodéves egyetemistaként voltunk a néprajzosokkal a moldvai csángóknál, Külsőrekecsinben. Egy életre szóló élmény volt, nem beszélve egy jó barátság és a stoppos karrierem indulásáról. Heten voltunk, mint a gonoszok, nagyon hosszú volt az út, nagyon sáros és nagyon szegény a kicsi falu, de az emberek hihetetlen jószívűek és barátságosak voltak. Ettünk ott galuskának nevezett töltött káposzta-szerűséget, puliszkát, vékony házi csirkét paradicsomos-fokhagymás muzsdéval, házi kenyeret, rettenetes helyi bort és csúszós szilvapálinkát. Ott találkoztam először a zakuszkával is – azóta a Kedves minden ő