A tengely követése

Hanga koreai blogján felbuzdulva én is leírom az átlagos napjainkat, jó időnként leírni, majd vicces lesz visszaolvasni húsz év múlva. Reggel fél hat és fél hét között szoktunk kelni, többnyire Jakab ébreszt (egyszer csak arra ébredek, hogy az arcomba figyel), csöndes amúgy, és jókedvű szokott lenni reggel. Annyira nagyon édes, amikor éppen fölébredt, csak megölelgetem és gyönyörködöm benne. Aztán a Papának szoktam odaadni, amíg a konyhában elkészítem a reggelit (kávé Gyurinak, tea és zabkása magamnak). Jakab aztán eljátszogat a földön, tornászgat, újabban nemcsak kúszik, mászik is, kutyapózba kitolja magát, sőt, térdre felhúzza magát (ma pedig egyszer állásba is, hét hónaposan!). Persze akkor jó, ha egy légtérben vagyunk. Ha az ebéddel a konyhában szöszölök, akkor kirakom az előszobaszőnyegre (nagyobb a motiváció a takarításra...). Olykor délelőtt program van (szopi klub, katolikus baba-mama klub, babás jóga, hordozós klub, baba-mama séta - ez mind van Veszprémben!), vagy boltba

Gesztenye Gusztika zöld fa ágán lakott nem volt ködmönkéje, nem viselt kabátot, kalapot. Vastag tüskés bőr volt egyetlen ruhája, hej, az istenadta, azt is szűkre szabta a szabója rája. Csak hintált, csak palintált hátra meg előre, egyszerre csak hopp, kopp, leesett a földre. Leesett a földre, lefeslett a bőre, – fékomadta! – de szép legény lett belőle! Nagybátyám harmincas-negyvenes évekbeli elemista olvasókönyvéből. Édesanyámtól tanultam, s ősztájon, mikor rugdosom a fényes új gesztenyéket, és zsebre rakom a legszebbeket, mindig eszembe jut. Veszprémben az ősz gesztenyeillatú, Szegeden platán, de mindig eszembe jutnak a nagy őszi utazások is, Finnország, Korea, a Camino. Az illatok egész máshol tárolják az emlékeket. Az idei ősz azt hiszem, babaillatú marad.

Előre leszögezem: alapvetően nincsen baj a pürével és a kiskanállal. A püré jó dolog, én is szeretem. A gyermek-vezette, vagyis az ő igényei szerinti hozzátáplálás (BLW: baby-lead-weaning) azonban másra helyezi a hangsúlyt. A lényeg azon van, hogy ő maga, legyen bár csak hat hónapos, tökéletesen megbízhatóan tudja, hogy mire van szüksége. Elsősorban anyatejre , ezen kívül felfedezni és utánozni a felnőttek világát, az evésben is. Ha ezt a szülő tudomásul veszi és tiszteletben tartja, megkönnyíti a maga és a gyermeke dolgát. Forrás: Gill Rapley: Baby lead weaning (e-könyv, online elérhető) Mi az, amit látunk? A gyermek maga nyúl az ételért, hat hónapos korában, amikor már tud ülni (esetleg önállóan), érdekli az étkezés,  tud már megfogni valamit, az ételt a szájához emelni, megrágni, lenyelni, és a következő falatért nyúlni. Marokba fogható rudacskákban jön az étel, nem összepépesítve, így el tudja különíteni az egyes ételeket, ő maga választhat. Ő szabja meg, eszik-e, miből, é

Jack London: A vadon szava. Örök kedvenc, ma Jakab délutáni alvása alatt ismét elolvastam (sokadjára). Íme, a flow, Csíkszentmihályi előtt London már tudta. Én is sokszor-sokszor átéltem, hála Istennek, tánc, sziklamászás, gyaloglás, hegyen ücsörgés, úszás, és szülés közben. Ha belegondolunk, valahogy mindig a testből indul ki. "Van egyfajta önkívület, amely az élet csúcsát jelzi, amelynél magasabbra nem emelkedhetik az élet. S mivel a létezés paradox dolog, ez az önkívület akkor tör ránk, amikor életünk a leghevesebben lángol, és mégis tökéletesed elfeledteti velünk, hogy élünk. Ezt az önkívületet érzi a művész, ez feledteti el vele, hogy él, amikor egész lénye belevész egy lobogó tűzbe; ezt érzi a katona, mikor a háború önkívülete elfogja a véres csatatéren és nem kegyelmez senkinek; s ezt érezte Buck, amikor az ősi farkas-üvöltést hallatva rohant a falka élén, az élő táplálék után, amely sebesen menekült a holdfényben. Lényének legmélyéből tört fel az üvöltése, s még annál

... és rengeteg dologra képes egyszerre, amit a felnőttek már nem: tud egyszerre enni és aludni aludni és tornázni (kúszni-mászni) enni és tornázni (ez mondjuk pont nem a legszerencsésebb párosítás, de rövid távon képes rá) tornázni és sírni (vagy mondhatjuk úgy is, hogy mozgás közben verbálisan kommunikál, ez remélhetőleg azért hosszú távon is megmarad) és minden alvás-evés-mozgás-játék közepette elképesztő iramban növeli az agysejtjeit, figyeli és tanulja a világot. Ez az igazi "multitasking". Áldás vele minden perc