BLW avagy a hozzátáplálásról
Előre leszögezem: alapvetően nincsen baj a pürével és a kiskanállal. A püré jó dolog, én is szeretem.
A gyermek-vezette, vagyis az ő igényei szerinti hozzátáplálás (BLW: baby-lead-weaning) azonban másra helyezi a hangsúlyt.
A lényeg azon van, hogy ő maga, legyen bár csak hat hónapos, tökéletesen megbízhatóan tudja, hogy mire van szüksége. Elsősorban anyatejre, ezen kívül felfedezni és utánozni a felnőttek világát, az evésben is. Ha ezt a szülő tudomásul veszi és tiszteletben tartja, megkönnyíti a maga és a gyermeke dolgát.
Forrás: Gill Rapley: Baby lead weaning (e-könyv, online elérhető)
Mi az, amit látunk?
A gyermek maga nyúl az ételért, hat hónapos korában, amikor már tud ülni (esetleg önállóan), érdekli az étkezés, tud már megfogni valamit, az ételt a szájához emelni, megrágni, lenyelni, és a következő falatért nyúlni.
Marokba fogható rudacskákban jön az étel, nem összepépesítve, így el tudja különíteni az egyes ételeket, ő maga választhat.
Ő szabja meg, eszik-e, miből, és mennyit. Ő tudja, iszik-e mellé.
Na igen, az elején egy kicsit maszatolós.
Aztán többnyire igen hamar belejön az önálló evésbe.
Miért jó?
A baba maga fedezi fel a dolgokat. Az esetleg allergizáló dolgokat ösztönösen kerülni fogja.
Ő maga dönti el, mennyi az elég. Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb dolog az egészben.
Előbb megtanulja, hogy ez egy új, ízes játék.
Aztán azt, hogy meg is lehet rágni (ez a kanállal etetésnél kimarad).
Sőt, le is lehet nyelni (a nyál segíti az emésztést, a rágás kell a későbbi beszédfejlődéshez és a rendes emésztéshez is).
Egy éves korra már valószínűleg rájön, hogy ez az új, ehető játék megtölti a gyomrát.
Pontosan tudja, mennyit akar enni, és mennyi az elég, mert a kanál és a felnőtt által elképzelt táplálékmennyiség, amennyit "kéne" hogy egyen, nem zavarja meg az ösztöneit.
Nincs harc az asztalnál, nincs plusz munka, pürésítés, nincs az, hogy ő külön eszik, és a közös étkezéseknél mindig őt kell etetni valakinek, hiszen előbb-utóbb megtanulja, hogyan etesse magát.
Nem kell neki külön főzni, ha a család egészségesen eszik (csak semmi fast food), akkor fokozatosan egyre többet és többfélét ehet. A család étkezési szokásai is egészségesebbé válhatnak - elvégre a gyermek ugyanazt akarja enni majd, és ki akarna rosszat a kicsinek?
Alapvetően, jó és egészséges evési szokások alakulnak ki, ami hosszú távra naaaaagyon előnyös.
Az első fél évben (6-12 hónap) nem a tápanyag a fontos, hanem a kóstolgatás, s hogy ő maga fedezze fel a dolgokat. Ha megadom a gyermekemnek ugyanazt a tiszteletet, amelyet egy felnőtt embernek megadok, hogy maga dönthesse el, mit és mennyit akar enni, (és minden másban is), akkor nincsenek hatalmi harcok.
Még akkor is, ha néha olyan kattanása lesz, hogy három napig csak húst vagy csak szénhidrátot eszik – valószínűleg megvan annak a maga oka, szerintem lehet bízni az anyatermészet bölcsességében.
Hogyan?
Az elején mindenképp jóllakott legyen a baba - játékidőben történjék a kóstolgatás. Nem is kell feltétlenül egyszerre egyvalamit, mert ha valami nem jó a szervezetének, azt nem fogja enni.
Legyen jelen a felnőttek étkezésénél – hiszen utánzással tanul, és nem csak az evést, hanem az étkezést, az asztali érintkezés mikéntjét és szabályait is.
Ne várjunk el tőle semmit, se mennyiséget, se minőséget - nyugalom, mindenképp megtanul majd enni, nem rohanunk sehova.
A végén ne felejtsük el a takarítást, és ne stresszeljünk miatta.
A franciák állítólag négynaponta új zöldséget vezetnek be – a lényeg a változatosság. Minél többféle ételt megkóstol, annál több lesz az ismerős íz (már a magzatvízből és az anyatejből is érez ízeket), s annál kalandvágyóbb és kíváncsibb lesz az evésben, és annál kevésbé lesz válogatós. Nagy eséllyel nem szokik rá a cukorra és a sóra és az egészségtelen ízfokozókra stb (amely majdnem minden agyonreklámozott termékben benne van csurig, a babaételekben is).
Mi így csináljuk Jakabbal (igaz, még csak egy hete):
Amikor eszem egy almát/körtét/barackot, az ölemben ül, és élénken figyel, nyúl érte. Odaadom neki (és tartom a kezem, mielőtt a földre esne), és a beleharapott gyümölcsöt elkezdi szopogatni-csócsálni. Eddig minden ízlett neki, a répa, a sütőtök és az édesburgonya is (igaz, a répa kivételével ezeket inkább szétnyomta, túl puhára sültek). Megemészteni persze még nem tudja, de szép lassan tanulja azt is. Ráérünk, egy egész életnyi ideje van még élvezni az ételeket és az étkezést.
Az egészet úgy, hogy hat hónapig kizárólag és igény szerint szoptattam, és nem a közeljövőben tervezem abbahagyni. Azt hiszem, a BLW-vel ő maga csökkenti majd a szopizást is, fokozatosan, a maga ütemében - vagyis nem én választom majd el, hanem elválasztódni fog.
Nem érdemes aggódni (amúgy sem szoktam), hogy eleget eszik-e, ha én megadom neki minden nap a lehetőséget a kiegyensúlyozott táplálkozásra, ő pontosan azt és annyit fog elvenni, amire neki aktuálisan szüksége van. Én bízom a gyermekemben és a természetben, legalábbis megteszek minden tőlem telhetőt (ugye, ugye, szülői aggódás, az valami olyan, ami automatikusan bekapcsol, és tudatosan kell kikapcsolni...).
Hát így, meglátjuk, mi lesz belőle.
Azt hiszem, a legjobban a tisztelet és a bizalom tetszik ebben a módszerben: megbízom a gyermekemben, hogy ösztönösen tudja, mi a jó neki, nem a saját elképzelésemet erőltetem rá, hanem tiszteletben tartom az ő egyéni étvágyát. Bár így tudnám csinálni mindenben!
A gyermek-vezette, vagyis az ő igényei szerinti hozzátáplálás (BLW: baby-lead-weaning) azonban másra helyezi a hangsúlyt.
A lényeg azon van, hogy ő maga, legyen bár csak hat hónapos, tökéletesen megbízhatóan tudja, hogy mire van szüksége. Elsősorban anyatejre, ezen kívül felfedezni és utánozni a felnőttek világát, az evésben is. Ha ezt a szülő tudomásul veszi és tiszteletben tartja, megkönnyíti a maga és a gyermeke dolgát.
Forrás: Gill Rapley: Baby lead weaning (e-könyv, online elérhető)
Mi az, amit látunk?
A gyermek maga nyúl az ételért, hat hónapos korában, amikor már tud ülni (esetleg önállóan), érdekli az étkezés, tud már megfogni valamit, az ételt a szájához emelni, megrágni, lenyelni, és a következő falatért nyúlni.
Marokba fogható rudacskákban jön az étel, nem összepépesítve, így el tudja különíteni az egyes ételeket, ő maga választhat.
Ő szabja meg, eszik-e, miből, és mennyit. Ő tudja, iszik-e mellé.
Na igen, az elején egy kicsit maszatolós.
Aztán többnyire igen hamar belejön az önálló evésbe.
Miért jó?
A baba maga fedezi fel a dolgokat. Az esetleg allergizáló dolgokat ösztönösen kerülni fogja.
Ő maga dönti el, mennyi az elég. Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb dolog az egészben.
Előbb megtanulja, hogy ez egy új, ízes játék.
Aztán azt, hogy meg is lehet rágni (ez a kanállal etetésnél kimarad).
Sőt, le is lehet nyelni (a nyál segíti az emésztést, a rágás kell a későbbi beszédfejlődéshez és a rendes emésztéshez is).
Egy éves korra már valószínűleg rájön, hogy ez az új, ehető játék megtölti a gyomrát.
Pontosan tudja, mennyit akar enni, és mennyi az elég, mert a kanál és a felnőtt által elképzelt táplálékmennyiség, amennyit "kéne" hogy egyen, nem zavarja meg az ösztöneit.
Nincs harc az asztalnál, nincs plusz munka, pürésítés, nincs az, hogy ő külön eszik, és a közös étkezéseknél mindig őt kell etetni valakinek, hiszen előbb-utóbb megtanulja, hogyan etesse magát.
Nem kell neki külön főzni, ha a család egészségesen eszik (csak semmi fast food), akkor fokozatosan egyre többet és többfélét ehet. A család étkezési szokásai is egészségesebbé válhatnak - elvégre a gyermek ugyanazt akarja enni majd, és ki akarna rosszat a kicsinek?
Alapvetően, jó és egészséges evési szokások alakulnak ki, ami hosszú távra naaaaagyon előnyös.
Az első fél évben (6-12 hónap) nem a tápanyag a fontos, hanem a kóstolgatás, s hogy ő maga fedezze fel a dolgokat. Ha megadom a gyermekemnek ugyanazt a tiszteletet, amelyet egy felnőtt embernek megadok, hogy maga dönthesse el, mit és mennyit akar enni, (és minden másban is), akkor nincsenek hatalmi harcok.
Még akkor is, ha néha olyan kattanása lesz, hogy három napig csak húst vagy csak szénhidrátot eszik – valószínűleg megvan annak a maga oka, szerintem lehet bízni az anyatermészet bölcsességében.
Hogyan?
Az elején mindenképp jóllakott legyen a baba - játékidőben történjék a kóstolgatás. Nem is kell feltétlenül egyszerre egyvalamit, mert ha valami nem jó a szervezetének, azt nem fogja enni.
Legyen jelen a felnőttek étkezésénél – hiszen utánzással tanul, és nem csak az evést, hanem az étkezést, az asztali érintkezés mikéntjét és szabályait is.
Ne várjunk el tőle semmit, se mennyiséget, se minőséget - nyugalom, mindenképp megtanul majd enni, nem rohanunk sehova.
A végén ne felejtsük el a takarítást, és ne stresszeljünk miatta.
A franciák állítólag négynaponta új zöldséget vezetnek be – a lényeg a változatosság. Minél többféle ételt megkóstol, annál több lesz az ismerős íz (már a magzatvízből és az anyatejből is érez ízeket), s annál kalandvágyóbb és kíváncsibb lesz az evésben, és annál kevésbé lesz válogatós. Nagy eséllyel nem szokik rá a cukorra és a sóra és az egészségtelen ízfokozókra stb (amely majdnem minden agyonreklámozott termékben benne van csurig, a babaételekben is).
Mi így csináljuk Jakabbal (igaz, még csak egy hete):
Amikor eszem egy almát/körtét/barackot, az ölemben ül, és élénken figyel, nyúl érte. Odaadom neki (és tartom a kezem, mielőtt a földre esne), és a beleharapott gyümölcsöt elkezdi szopogatni-csócsálni. Eddig minden ízlett neki, a répa, a sütőtök és az édesburgonya is (igaz, a répa kivételével ezeket inkább szétnyomta, túl puhára sültek). Megemészteni persze még nem tudja, de szép lassan tanulja azt is. Ráérünk, egy egész életnyi ideje van még élvezni az ételeket és az étkezést.
Az egészet úgy, hogy hat hónapig kizárólag és igény szerint szoptattam, és nem a közeljövőben tervezem abbahagyni. Azt hiszem, a BLW-vel ő maga csökkenti majd a szopizást is, fokozatosan, a maga ütemében - vagyis nem én választom majd el, hanem elválasztódni fog.
Nem érdemes aggódni (amúgy sem szoktam), hogy eleget eszik-e, ha én megadom neki minden nap a lehetőséget a kiegyensúlyozott táplálkozásra, ő pontosan azt és annyit fog elvenni, amire neki aktuálisan szüksége van. Én bízom a gyermekemben és a természetben, legalábbis megteszek minden tőlem telhetőt (ugye, ugye, szülői aggódás, az valami olyan, ami automatikusan bekapcsol, és tudatosan kell kikapcsolni...).
Hát így, meglátjuk, mi lesz belőle.
Azt hiszem, a legjobban a tisztelet és a bizalom tetszik ebben a módszerben: megbízom a gyermekemben, hogy ösztönösen tudja, mi a jó neki, nem a saját elképzelésemet erőltetem rá, hanem tiszteletben tartom az ő egyéni étvágyát. Bár így tudnám csinálni mindenben!
Megjegyzések