Gyerekszáj
Lenyűgöző figyelni, ahogy Jakab összerakja a világot. Tizenkilenc hónapos, és nagyjából mindent követ, ami körülötte zajlik, érzelmileg egész biztos, de értelmileg is. Ma altatáskor hangosan fölnevettem: énekeltem a Csillagok, csillagokat, mint minden este, ma azonban, amikor oda értem, hogy: "mutassatok utat", rögtön rávágta, hogy KUKA!, majd az ismétléskor megint. A kuka ugyanis nagy játék, két szelektív gyűjtő is van ötven méteres körzetben a ház mellett, és az üvegszilánkokat remekül lehet gyűjteni, eleinte egyesével, most már egy marokba minél többet. Szerencsés esetben a kukában landolnak. (Egyébként is, ha valami szemetet látunk, gyorsan keresünk egy kukát, általában tudja, hogy a szemétnek ott a helye). Már mond egyértelmű szókezdeményeket, lelkesen fedezi föl például a PÓ-t, vagyis a pókhálót és a pókot mindenhol (ha takarítani támadna kedvem valaha is, megkérdem majd Jakabot, hol lát pókot...) Aztán ott van a PÁ, mint párduc, hópárduc és CICA, ezt az állatkertbe