A tengely követése

Jakab elegánsan oldalra néz. A fóka túl gyors volt. Édesapával a Balatonon, fejjel lefelé.  Pelenka?  Minek? 

Jakab most lesz hat hónapos (szeptember 2-án, egészen pontosan). És elképesztő, ahogy napról napra, szó szerint, de néha óráról órára növekszik és ügyesedik. Nagyon élénk, nagyon derűs és nagyon kíváncsi. Már nem lehet az ágyon hagyni egyedül, hiszen gyakorlatilag keresztbe-kasul beszáguldja. Többféle haladási módszere van: hanyatt fekve hidat csinál, és a fejével araszol előre vagy popót föl, fejet a földbe fúr, és úgy küzd esetleg fölmegy négykézlábra, "kutyázik", leng előre-hátra, majd előreveti magát. De olyan is volt, hogy kézzel húzta magát előre. Persze a legravaszabb fogása, hogy elérjen valamit, hogy a takarót húzza meg. Meg hengergőzik, oldalvást közelítve meg a kiszemelt célt, hasról hátra, hátról hasra. Kedvenc játéka édesanya keze, meg a vizesflakon, valamint a könyveim (lennének, de csak az e-könyv olvasót adom oda, annak kék bőr tokja van). Meg a párnák. A piros különösen. De megkóstolta már édesapja papucsát és a kandalló hamutálcáját is, a szőnyegr

Valami mindig hiányzik. Nem is baj, az élet része a hiány, katolikus közegben úgy mondanám, hogy majd Odaát nem lesz hiány, addig azonban e földi években minden egyes nap jelen van. Nemcsak az anyagiakra gondolok. Nem csak a soha-a-végére-nem-érek tanulásra, a maradéktalan és tökéletes pillanatok pillanatnyiságára, a szeretet tökéletes átadására és befogadásának lehetetlenségére, a test, a szellem, a lélek kielégíthetetlen szomjára. Talán mindezekre együtt. Egy estére eljátszottam a gondolattal, hogy ez az ősz is egy nagy változást hoz. Magamat is meglepett  a lelkesedés, a heves vágy valami intenzívebb szellemi közeg, pörgés, társaság, világmegváltó beszélgetések után. Nem azzal van a baj, hogy az estéim altatással telnek, hogy a beszédtémám nagy része a kisgyermekek fejlődése és gondozása körül mozog. Ez egy ilyen életszakasz. Csak ne hagyjam felejteni magamban a szomjat valami más, valami több, valami magamnál, magunknál több iránt. Örök a küzdelmem a szavakkal, a magyar nyelvv

Van két másik blogom is (az oldal alján egyébként ott vannak). Lassan ideje őket fölköltenem téli álmukból. Az egyik egy angol nyelvű, majd arra is sort kerítünk. A másik versekről szól. Nem az enyéim, én csak olvasom őket, s hagyom, hogy hassanak rám, a versek, melyekben akár egy villanásnyira is megjelenik a saját életem. A szavak elfedésére vagy felfedésére szolgáló másik szavak, melyeket már valaki átélt, lenyelt, megemésztett és kerekre gyúrt. Versnapló. http://versnaplo.blogspot.hu Hiányoznak a versek. Ideje leporolni a versesköteteket a polcomon.