őszi energiák
Már úgy belejöttem az újratervezésbe, gondolom, ez az ember-lét velejárója. Az elmúlt év olyan volt, mint egy gyönyörű álom. Most felébredtem, és még eggyel bölcsebben próbálom csinálni, mint eddig. Nem veszekszem a valósággal, hanem elfogadom, és arra építkezem, máshogy nem igazán van értelme. Ez a kapcsolat nem olyan volt, mint az előző, amelyből úgy tudtam felépülni, hogy minden egyes tárgyat kiszanáltam. Ez egy egészséges és normális, őszinte kapcsolat volt, korrekt és egyenes lezárással. Úgyhogy a szomorúságon kívül van bennem hála is. Egyébként: B-nak igaza volt, nem működött volna. Csak belülről máshogy látszott, obviously. A valóság, amivel nem állok le vitatkozni, az az, hogy egyedül nevelem a fiamat, egy gyönyörű kisvárosban, csudaszép helyen, egy omladozó és minden szempontból felújításra szoruló házban. Úgyhogy az első feladat, hogy vissza tudjak költözni a konyhába: most a falról vakarom a penészt és az elmúlt fél évszázad festékrétegeit. Ez is egyfajta belső rendeződés