A tengely követése

Amikor olvastam Szabó Magdánál, hogy az élet tele van kis halálokkal, még csak elámultam azon, hogy milyen hihetetlen igaz és plasztikus kép ez az élet megpróbáltatásaira. Azóta átéltem már magam is néhány kis halált. És ahogy tanítom az irodalmat, egyre nagyobb összefüggésben látom az alvilágjárást. "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni". És valamennyi hős, akire felnézünk, akire igazán felnézünk, megjárta az alvilágot. A mesék királyfijai és szegény legényei ugyanúgy, mint Odüsszeusz, a szentek ugyanúgy, mint Nelson Mandela. A lélek sötét éjszakája, mondja Keresztes Szent János, a nagy kármelita misztikus a 16. században. "Bár éjszaka van." Na ebben vagyok most benne. Mindig volt egy belső világom, de amikor nagyon, nagyon zajlik az élet, nem jut időm és nem is akarok kifelé megosztani. Eljön majd az is, mert túl fogom élni, és kijutok a cethal gyomrából, és a saját utamat járom. A saját utam most az alvilágon át vezet. De nem vagyok egyedül. A fénylő

Az elmúlt hónapban egyszer csak arra döbbentem rá, hogy kétnaponta olvasok ki egy könyvet. Kétségtelen, hogy nagyon, nagyon régen volt olyan nap, hogy semmit nem olvastam, de ez a sebesség most engem is megdöbbentett. El is kezdtem feljegyezni, hogy miket olvastam az elmúlt harminc napban. Van itt szépirodalom, némi filozófia, többféle szakirodalom, és legfőképpen: könnyű irodalom. Néha az ember csak egy jó krimire vágyik. És Rejtőn még mindig hangosan fel-felnevetek – és annyira kell most a nevetés, mint egy falat kenyér. Teljes egészében: Stieg Larsson: Millennium-trilógia (öt napomba telt a három kötet) Neil Gaiman: Sosehol Art Spiegelman: Maus Virágos gyertyák Szolovjov: A csendháborító Gergely Márta: Szöszi Kondor Vilmos: A budapesti gengszter, Bűnös Budapest, Budapest Novemberben Fegyverneki Gergő: IKT-ötlettár Rejtő Jenő: Texas Bill, a fenegyerek, Pokol a hegyek között Ottfried Preussler: Krabat a fekete malomban Akutagava Rjúnoszuke: Víz alatti ember

Egyre jobban élvezem, hogy az évszakok szerint élek. Egyre több mindenre csodálkozom rá, mondhatjuk, tanulom meg a régiek bölcsességét. Erre az egyre jó az internet, okosan használva olyan információkat lehet megtudni, amit ma, a városi, közösségtől és ősanyáink-ősapáink tudásától elszakadva aligha lehetne máshogy. Csak egy példa: sokáig nem figyeltem annyira az évszakokat, csak amikor márciusban kizöldült minden akkor figyeltem fel a tavaszra, nálunk a nagyböjthöz kötődik inkább a tavasz, meg a farsang farkához, az meg már általában február vége. Városban amúgy is nehezített pályán mozgunk. Most viszont szándékosan figyeltem, mikor van az ázsiai Holdújév ünnepe, és tényleg: mintha fordulna a Föld. Előbújnak a hagymások kis lándzsái, meg az apró erdei zöldek. Illata lesz a levegőnek. Meghallom a madarakat, amint trilláznak. Nagyon élveztem ezt a mostani telet. Mert rájöttem, hogy nem a havon meg a hidegen múlik, és hiába panaszkodnék az időjárásnak, annak mindegy. Nekem viszont ne