Eskü
Amit most leírok, szombaton akartam elmondani az egybegyűlteknek. De tekintetbe véve, hogy meglehetősen spontán volt az egész nap, egész egyszerűen megfeledkeztem róla. Esküvő. Miért most? Miért ekkora? Mert így akartam. Csak. Nem ezek a kérdések. Igazából nincsenek is kérdések. Ez van. "Megleltem, akit szeret a lelkem." Túlcsorduló hála van bennem, Isten felé, és felétek: családom és barátaim. Egy kiemelt pillanat tanúi vagytok az életünkben (szaknyelven szólva egy átmeneti rítus kellős közepén vagyunk), és megint elfogytak a szavak, amelyek kifejeznék az örömömet és a hálámat. Mivel itt vagytok, eddig is tanúi voltatok az életünknek, annak egy-egy szakaszának. Volt abban minden, jó is, rossz is, hibák is, nehéz időszakok is – legfőképp azonban sok-sok öröm. És többek között ez mind – és ti mind, kisebb-nagyobb mértékben – formáltatok olyanná, ami ma vagyok. "Az én vezérem bensőmből vezérel." Elmondhatom, hogy már idáig is teljes életet