A tengely követése

Tizenegy torony látszik a házunk tetejéről. Meg a színház, a vár, a városháza, a kórház, az iskola, és tengernyi tető. Három rigó lakik a kertünkben, egy szilvafa, két rózsa, és rengeteg virág. Elveszítettem tegnap három könyvet, szánt szándékkal, plusz megmetszettem a szilvafa egy részét (már amit mászva, akrobatamutatványos trükkökkel elértem) Lehet, egy tucatig már nem is tudok elszámolni, de nem is baj.  Lassan a számokon is túllépek. SZÁM-HAIKU nem számolok már a számok is csupán csak egyre jók: szépek

Az ablakomból látni a fél eget. Tulajdonképpen ezért lakom itt. Még egy picike hegy is jutott hozzá, zöld sziget a Bocskai út folyamában. Sokszor nézem az eget. Többnyire kimondhatatlan színű. Esetleg tündérszoknyakék. Dagad és apad a hold, délutánonként elvakít a nap, este bált rendez, csak a szokásos. Ma azonban összeakadtak, a hold és a nap, a belenézhetetlen szépségű, az életadó, és az ő fényét sugárzó kistestvér. Kimentem a függőfolyosóra, két fehér lapból camera obscurát készítettem, még egy dupla napot is elkaptam. De aztán gyorsan bejöttem. Nem a fehér lap vakított, nem az égi király, csak túl személyes volt a pillanat nap és hold között. Nemigen illik ezen jelen lennem. Természettudományos érdeklődésem az általános iskola óta rejtőzködésbe vonult, női érzékenységem és a holddal való kapcsolódásom viszont felerősödött. Havonta fűz össze engem a holddal a testem, márpedig nem Szent Ágoston tanítványa vagyok, hogy sutba vágjam annak jelzéseit. Most pedig az ereje teljében

Semmi extra, csak egy röpke ötven kilométeres tekerés. Rettenetesen jól esett kimenni a Városból, és kis ideig emberi méretű zajokat és levegőt észlelni, nagy tereket és Dunát, kicsi házakat tudni magam körül. A munkám jelenleg napi legalább négy óra napi fenéken ücsörgést igényel, nem kényszerít persze semmi külső dolog, csak a saját magam elvállalt dolgok, de valahogy az öt óra hírszerkesztés megterhelőbbnek tűnik, mint az ugyanennyi idejű találomra való netszörfözés vagy írás, vagy olvasás - a hátsómnak. Persze lehet ez pszichés, mindenesetre ez van. Mindemellett élvezem, emberileg jó a csapat, de alapvetően egyedül dolgozom, magam választom a munkát, változatos - olvasás, interjúzás, színházba járás: magyarán figyelés, kérdezés, olvasás, írás. A kedvenc tevékenységeim. Hiszen ami írás, az lehet kihívás, lehet fárasztó, lehet idegőrlő, de soha nem utálom. Persze biciklivel járok mindenhova, ami ha aktív is, szintén ücsörgés. Hát így, egy lazsálós szombat után ma kitekertünk, ré