Olvassunk novellákat!
Kevés novellát olvasunk, nem? Ti hogy vagytok vele? Az ember vagy regényt olvas, mert az jó hosszú és bele lehet merülni, vagy verset. Mert az meg rövid, mármint fizikailag, gyakorlatilag azért nem, mert az érzelmekhez szól, és időt kíván a megemésztése. Mármint oké, az emberek egy része olvas, tudom, hogy nem mindenki ilyen olvasós fajta. Engem általában az a vágy kap el, hogy valami jó vaskos, belemerülős regényt olvassak (ilyenkor sokszor Harry Potter vagy A gyűrűk ura nyer, sokadszor), vagy hogy valami súlyos szépirodalmat (mondjuk Thomas Mann, Nádas Péter vagy Huxley). De mi van a novellákkal? Aztán rájöttem, hogy életem során azért elég szép mennyiségű novellát olvastam, és nem is egy van, ami aztán időről időre eszembe jut, akár csak egy-egy részlet belőle, ilyen vagy olyan körülmények között. Magyarul, hatással van rám. Így hát elhatároztam, hogy megosztom veletek kedves novelláimat (esetleg elbeszélés, kisregény, mifene). A legtöbbet egyébként kamaszkoromban olvast
