A tengely követése

Hányféle dolgot tudok egyszerre csinálni. A legkönnyebb a sétálás közben: Egyszerre altatok gyermeket, sétáltatok kutyát, beszélgetek telefonon, gyűjtök gyógynövényeket, élvezem a tavaszt (esetleg bevásárolok), valamint ventillálok, verset mondok, énekelek, más kutyásokkal barátkozom stb. Altatás közben: egyszerre táplálom és nyugtatom a gyermekemet, valamint olvasok/ gondolkodom/ verset vagy történetet írok fejben/ mesemondást gyakorlok/ énekelek/ verset mondok.

Jurta vs város A napokban két olyan cikkre is találtam, amely egy-egy családot ír és fényképez le, akik jurtában élnek Magyarország valamely eldugott vidékén, és az önfenntartás felé tartanak; az egyik egy egyedülálló anyuka, a másik egy négy kiskamasz-gyerekes család. Az első reakcióm az érzékletes leírást és a gyönyörű képeket látva mindig ez volt: Wow! Azt a mindenit! Nem semmi! De jó lehet! Sok a munka, igaz, de a gyermekeiért mindent megtesz az ember.  Azután azonban elgondolkodtam. Igen, minden szülő a lehető legjobbat akarja a gyermekeinek, és ezért nagyon sok mindenre hajlandóak vagyunk, ami kívül esik a komfortzónánkon. De én biztos, hogy ezt a végletet nem akarnám a gyermekeimnek. Távol álljon tőlem, hogy megítéljek bárkit is. Őnekik bizonyára így jó. Ez az egész témafelvetés tulajdonképpen csak ürügy arra, hogy megfogalmazzam magamnak: mi az, amit szeretnék megadni a gyermekeimnek.  Azért dióhéjban megemlítem, mi a bajom ezzel. Elsősorban a közösség hiánya. Jó