Kamramustra, avagy értekezés az étkezésről
Kamramustra a divatos szó a fájint éttermekben arra a falatnyi előételre, amiket (sajt, lekvár, kenyér stb) jó esetben helyi termelőktől szereznek be. Nos, mi nem vagyunk őstermelők, de gyakorlatilag egyfajta közös hobbinkká vált az urammal, hogy tavasztól elkezdve feltöltjük a kamrát a télre. Ez régebben, még az "ántivilágban" túlélési stratégiának számított, azonban ma sem lebecsülendő hasznot hoz, hogy nem kell minden apróságért átszaladni a méregdrága (és nem is helyi) kisboltba. Egyre nagyobb a tudatosságom abban, hogy mit adok a családomnak enni, milyen vegyszerekkel (és mivel nem) takarítok, mennyi vizet folyatok el fölöslegesen (vagy a fölösleget másra használom). Persze, ez egy életen át tartó folyamat, sok-sok gyakorlással. Most olvastam egy zsidó szakácskönyvben a régi zsidó háziasszonyok konyhai dolgait - hát nagyon is hálás vagyok, hogy nekem nem kell ilyen szigorú előírásokat betartanom. Meg hát itt élünk és most, nem tölthetem az egész napomat a