A tengely követése

szakad az eső kopog a bőrömön és a számon Isten. A hétvégén kaptam egy haikut (nem ezt, egy másikat), fára mászunk, tóban úsztunk, kitekertünk Pilisszentivánig és vissza, csillagok alatt feküdtünk, bőrig ázva bicikliztünk és táncoltunk az esőben, és próbáltuk felfogni, hogy most valami véget ér. Leginkább persze az útkereső év, és az a társaság olyan formában, ahogy voltunk idén, együtt a külső és belső úton. Megint változás jön, még nem tudom, miféle, merre és hogyan tovább, de ha semmi másban, abban biztos vagyok, hogy Isten a tenyerén tart. A nyárra beköltözök egy hátizsákba, a többit meglátjuk.

Rax, Alpok. Fruzsi, Bori, Cili ezerhatszázvalamennyin. a Schwarza patakban. és mindenki.

Újabb bizarr kreálmányok: (a stercet és a hajdúkását fokozván) tápiókás fahéjas-gyömbéres vizet csináltam almaszeletekkel a nagy melegben egy kancsóba. Amikor dél lett (illetve ebédidő, nem tudom, hogy bírtam ki a gimnáziumban tízórai nélkül kettőig-háromig), beleborítottam a maradékot egy lábosba, és főzés közben beleborítottam még némi matériát: egy fej hagymát, joghurtos tojássárgáját, habbá vert fehérjét, csombort, némi olívaolajat és balzsamecetet a végén. Tegnap a szabadság hídi naplementés almás-sajtos ücsörgés után továbbindultam, táncház volt a Gellérthegyen. Tá-tá-titiá, hopp, ott a budai vár, tá-tá, ott meg a belváros. Micsoda palatkait, micsoda bonchidait  húztak, s micsoda jó tánc volt, csupa váratlanság és meglepetés! (Bartók sem véletlenül épített bele a zenéjébe mezőségi románt). Nagyon szeretem Budapestben, hogy egyrészt mindig van táncház - másrészt mindig akad táncpartnerem, váratlan jó táncosok. Közben kerülnek föl a könyvheti dolgok meg sok egyéb, ezzel töltöm

Mit tegyen az ember lánya, ha kint afrikai időjárás van, és MOST szeretne főtt ételt, és nincs otthon "semmi"? A régi nagy kísérletet beteljesítve stercet csináltam. Forró olajon lisztet pirítottam, a végén egy kicsi forró vizet bele. Nem emlékszem, a Nagyi horvátul hogy hívta, de emlékeimben egy vonyarci nyár van, kovászos uborkával és aludttejjel ettük. Most emellé paradicsomot, olajbogyót, és házi joghurtot tettem (ha már a hűtőben álmatlan a tej). Öt percnél többet nem töltöttem a tűzhely mellett. Egy Istenélmény volt. Most pedig visszatérek a nagyapám szívszorító ötvenhatos naplójához és KAF verseihez.

a Bakony hamvas-kékje előtt a repce harsány és a búza piruló aranya, a lucerna lilája, pipacsmező. Körülöleli tengernyi zöld, leborítva az ég búrájával. Fekete emberek az izzó júniusi délben. Holdsütötte ágak a csillagos plafonon. Cseresznyefekete, málnapiros, hársfateazöld.