A tengely követése

Muszáj leírnom, mert rettenetesen cuki és izgalmas, ahogy Jakab beszélni tanul. Három hét múlva két éves, már majdnem mondatokban beszél. Asszociál folyamatosan, és akár több nappal előbbi eseményeket is előhoz (pl hogy kinél voltunk látogatóban, és az egész családot felsorolja). Ha témakörönként csak tíz szót számolok, akkor is két-háromszáz szónál tartunk, és adekvátan használja őket. A kedvencem eddig a fontos-köntös asszociáció volt, de volt már adott-Odette is (ez utóbbi kutyanév). A másik rettentő édes, hogy engem nem anyának hív, hanem én-nek. Eleinte önmagát te-nek hívta, most már Japab. Mielőtt beindult volna a beszéd, a pelenka toppatá volt (ezt most már teljesen elhagytuk). Van, amiről pontosan tudja, hogy kell kiejteni, de mást mond (édesapa helyett apa). Most is vannak vicces képződmények, a kukorica például kukocita, manár (madár), nany (nagy), teveszó (telefon). Séta közben a legfontosabbak a gyajog (gyalog), és az őőbe (ölbe), néha a hátá (vagyis a hátamra.) Amúg

Kétéves altatása. Amikor kifogyok a megszokott népdalokból, elmeséltem már a napunkat, elmondtam az Altatót háromszor (és a hozzáköltött Jakabos versszakokat is), és a gyermek még mindig mesét igényel, na akkor jönnek a klasszikusok. Minél hosszabb egy vers, annál jobb. És itt merült fel bennem, hogy mégis, milyen verseket mondok én a gyermeknek... (merthogy nagyjából egy hét alatt kívülről fújja, és a kedvenc szavait előre mondja) Weöres napközben megy orrba-szájba. De lássuk a hosszabb lélegzetű, dallamosan mondható memoritereket. Petőfi (Szeptember végén, enyhén nekromanta.)  Ady, halálosan depressziós (pl Párisba beszökött az ősz), és néha kissé beteg (oké, maradunk a búskomornál, a Héja-nászra még nincs szüksége). Arany(Walesi bárdok): csak kicsit véres.  Kosztolányi (Akarsz-e játszani?), nyomokban dekadens. Még Radnóti a legjobb (Tétova óda, Nem tudhatom, Erőltetett menet, meg József Attila (Eszmélet), bár ő meg filozofikus. Jakab ojaj-nak ejti az olajat,