A tengely követése

El sem tudtam képzelni, milyen lesz majd, amikor megjön az életünkbe Jakab, a várva várt pici emberke, aki tökéletesen és kiszolgáltatottan ránk lesz bízva.  El sem tudtam képzelni, hogy embert lehet így szeretni és félteni, mint a gyermekemet.  Mintha hosszú-hosszú utazás  után érkezett volna meg, hónapokkal előtte bejelentette, hogy jön, és hogy marad is egy életre, mi pedig, bár nem találkoztunk még vele, egyre jobban és jobban megszerettük.  Amikor előbukkant, viharos gyorsasággal, mint aki alig várja, hogy lássa a világot, és két másodperccel később átöleltem, s másfél óráig időtlen és boldog örökkévalóságban voltunk, hirtelen értelmet nyert a várakozás, értelmet nyert a neve, minden a helyére került, mint a kirakósban az utolsó darab: megérkezett hozzánk, és azért, mert minket választott, és mi jó szülei leszünk, s amikor nehéz lesz, szabad nehéznek lennie.  Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen mérhetetlen gyönyörűség gondoskodni egy kicsi emberkéről, akihez eze

Eddig nem volt okom töprengeni a gyermekágy nehézségein, de most hirtelen késztetésem van sorra venni őket. Mondjuk, ez lesz a prózai megfogalmazása a dolgoknak, a líra ugyan sokkal hangsúlyosabb, de pont ezért a megfogalmazása több időbe kerül, így az máskorra marad. Először is, az ember lassított felvételben mozog. Ez az első hétre vonatkozik, mint ahogy az is, hogy se ülni, se állni nem bír az ember, az egész alfele fáj, és akkor még időnként vécére is kéne menni - ha tudna egyedül. Ami azt illeti, feküdni sem kényelmes. Amikor már jobb, akkor meg a melleim teltsége miatt nem könnyű kényelmes pózt találni (s hogy melyik oldalam következik, hogy a másikat feküdjem el - ha ez lehetséges egyáltalán.) Az alváshoz szükséges párnák persze rejtélyes nódon meghatványozódtak (indulva egyről). Aztán ott van a gyermek, aki először ugyan alszik sokat, aztán azonban érdemes gyakran megszoptatni. De mikor? De hogyan? Erre is rá kell jönni, és senki nem mondta még eddig (vagy nem elég hangsúly

Hát íme, Jakab Gábor a születése utáni percekben. Isten hozta őt mihozzánk, könnyű és gyors megérkezéssel. 3400 gramm, 51 centi, bár nem tudom, miért olyan nagyon fontos ez. Sokkal fontosabb, hogy él, virul, szopizik, a szemembe néz, és tudom, hogy nagyon sokat ad nekünk, többet is talán, mint amennyit mi tudunk adni.