Olvassunk novellákat!

Kevés novellát olvasunk, nem? Ti hogy vagytok vele?

Az ember vagy regényt olvas, mert az jó hosszú és bele lehet merülni, vagy verset. Mert az meg rövid, mármint fizikailag, gyakorlatilag azért nem, mert az érzelmekhez szól, és időt kíván a megemésztése. Mármint oké, az emberek egy része olvas, tudom, hogy nem mindenki ilyen olvasós fajta. Engem általában az a vágy kap el, hogy valami jó vaskos, belemerülős regényt olvassak (ilyenkor sokszor Harry Potter vagy A gyűrűk ura nyer, sokadszor), vagy hogy valami súlyos szépirodalmat (mondjuk Thomas Mann, Nádas Péter vagy Huxley). 

De mi van a novellákkal?

Aztán rájöttem, hogy életem során azért elég szép mennyiségű novellát olvastam, és nem is egy van, ami aztán időről időre eszembe jut, akár csak egy-egy részlet belőle, ilyen vagy olyan körülmények között. Magyarul, hatással van rám.

Így hát elhatároztam, hogy megosztom veletek kedves novelláimat (esetleg elbeszélés, kisregény, mifene). A legtöbbet egyébként kamaszkoromban olvastam. A teljesség igénye nélkül, néhány ugyanis csak kiragadott példa, mert egy szerzőtől általában többet olvastam. Ez ezúttal keresztmetszet az olvasmányaimból, novellákat tekintve.

Ne mondjátok, hogy nincs ihlet!

A magyar szekció:

Lázár Ervin: A kovács (ha maga az ördög kér patkót), 

Sánta Ferenc: Sokan voltunk (Magyarország, mélyszegénység, öregek, gyerekek)

Kodolányi János: Szép Zsuzska (Ormánság, kitaszítottság, falu)

Csáth Géza: Maris az anyjánál (két öregasszony, csupa báj, semmi vér)

Móricz Zsigmond: Barbárok (ballada prózában! Egyébként ebből érettségiztem)

Sarkadi Imre: Kőmíves Kelemen (ismét ballada, prózában)

Tamási Áron: Rendes feltámadás (Isten és a székelyek) valamint Tulipános téli sapka ("aki embernek kevés, magyarnak nem alkalmas.") (Tőle egyébként vagy húszat fel tudnék sorolni)

Ottlik Géza: Minden megvan (ikonikus mondat. Budapest, hazatérés, hegedű)

Balázs Béla: A három hűséges királylány (honnan tudjam, melyik az igazi?), Mosolygó Tündér Ilona (a mosolynak is megvan a maga határa)

Fekete István: Vuk (nem lehetett kihagyni)

Szerb Antal: Gondolatok a könyvtárban (kísértetiesen emlékeztet egy régi szerelmemre)

Weiner Sennyey Tibor: A Hallgatógép, Az anakronista (kortárs magyar sci-fi, jee)

A távolkeleti szekció:

Fukadzava Hicsiró: Zarándokének (Japán, hegyi falu, öregek)

Mori Ógai: A vadlúd (szomorú szerelem, ez van)

Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában (klasszikus)

Jönnek az angolszászok:

Edgar Allan Poe: A kút és az inga (hogyan képzeltessünk el valami borzalmasat anélkül, hogy leírnánk?), illetve Az ellopott levél (detektívsztorik őse! Ott van az orrod előtt)

Jack London: A vadon szava (örök klasszikus)

Stephenson: Dr Jekyll és Mr Hyde különös esete (klasszikus, kell-e magyarázat?)

Isaac Asimov: A tréfamester (bevezetés a science fictionbe)

Agatha Christie: A karácsonyi puding (még nyomozójátékot is írtam belőle)

Rudyard Kipling: Riki-tiki-tévi (mongúúúz!)

Charles Dickens: Harangszó (vagy csak egy rossz álom volt?)

Roald Dahl: Áldozati báránycomb (ez is egy módszer...)

H. G. Wells: A bűvös bolt (bemennék), A vakok országa (a félszemű a király?), Harringay megkísértése (és a festmény életre kelt...)

Valamint Dél-Amerika:

Cortázár: Nagyítás (a film se rossz, de a saját elképzelés mindig jobb. Megdöbbentő pillanat kinagyítva.)

Jorge Louis Borges: A bábeli könyvtár (könyvek univerzuma!), Az elágazó ösvények kertje (kert, ember, idő, sors)

Gabriel García Márquez: Öregúr, nagy szárnyakkal (gondoljuk csak át ezt az angyal-témát)

A vicces szekció: humoreszkek, groteszkek:

Stephen Leacock: Az ötvenhatos számú kuncsaft, Hogyan kell detektívregényt írni (hangosan nevetni szabad)

Oscar Wilde: A canterville-i kísértet (egy művérrel operáló, sopánkodó vén kísértet, és végre valaki nem veszi komolyan), A titok nélküli szfinx (nem érdemes titokzatoskodni titok nélkül, na)

Slawomir Mrozek: A zsiráf (a kisfiú, a nagybácsik és a zsiráf)

Örkény István: Dr. K.H.G. (oké, nem vicces, csak grotesztk)

Európa széltében

Stefan Zweig: Sakknovella (vajon mit csinálnék egy hónapig egy töküres szobában?)

Maupassant: Ékszerek (izé, hozé...)

Exupéry: A kis herceg (a top háromban benne van, minden kategóriában)

Iszaak Babel: Odesszai történetek (a jófej gazfickó)

Karel Capek: Rekord (azt hiszem, ez a címe, de nem találom a könyvet. Hirtelen felindulásból elkövetett világrekord)

A kép persze a mesegyűjteményem egy részét ábrázolja