Mindennapok
Hanga koreai blogján felbuzdulva én is leírom az átlagos napjainkat, jó időnként leírni, majd vicces lesz visszaolvasni húsz év múlva.
Reggel fél hat és fél hét között szoktunk kelni, többnyire Jakab ébreszt (egyszer csak arra ébredek, hogy az arcomba figyel), csöndes amúgy, és jókedvű szokott lenni reggel. Annyira nagyon édes, amikor éppen fölébredt, csak megölelgetem és gyönyörködöm benne. Aztán a Papának szoktam odaadni, amíg a konyhában elkészítem a reggelit (kávé Gyurinak, tea és zabkása magamnak).
Jakab aztán eljátszogat a földön, tornászgat, újabban nemcsak kúszik, mászik is, kutyapózba kitolja magát, sőt, térdre felhúzza magát (ma pedig egyszer állásba is, hét hónaposan!). Persze akkor jó, ha egy légtérben vagyunk.
Ha az ebéddel a konyhában szöszölök, akkor kirakom az előszobaszőnyegre (nagyobb a motiváció a takarításra...).
Olykor délelőtt program van (szopi klub, katolikus baba-mama klub, babás jóga, hordozós klub, baba-mama séta - ez mind van Veszprémben!), vagy boltba megyünk. Igazából külön ritkán szoktam sétálni Jakabbal, babakocsit szinte sosem használunk (édesanyám nagy bánatára), hanem mindenhova velem jön a hátamon. Délelőtt szokott aludni egy nagyot (vagy két kisebbet) evés közben vagy háton. Délután szintén vagy van program, vagy nincs, várjuk haza Gyurit a munkából, én elég jól elvagyok a háztartással. A gyermekgondozás mellett a szakács- és a bejárónő szakmát is tanulom... legalábbis hihetetlen szervezőkészséget és kreativitást igényel mind, főleg pici baba mellett, akit minden érdekel.
Mert ugye elsősorban az étel menedzselése: menütervezés, bevásárlás, főzés, maradék kezelése, plusz befőzés. Aztán a ruhák: mosás, szárítás, elpakolás (nem szórakozom vasalással). Takarítás - egyre többet, főleg a föld, szőnyegek stb, elvégre biztos, hogy Jakab megtalálja a legpiszkosabb sarkokat - ma a seprűt akarta felfedezni. Ez van.
Tegnap például egész délelőtt és délben sétáltunk, délután főztem. (Az öt elemes konyhára vagyok rákattanva, az egészséges és igény szerinti hozzátáplálás mellett). Ma szintén hasonló volt a helyzet, csak délután sütit sütöttem (hm, karácsonyi illatok lettek a csokis szívtől).
Újabb "gyereknevelési kattanás", angolul, RIE parenting, majd még írok róla. A lényege a gyermek mint teljes személy iránti valódi és a mindennapokban megnyilvánuló tisztelet. Sokat olvasok még mindig a szopizások alatt.
De visszatérve a napi rutinra: ha késő délután még sétálok vele egy sort (ő persze a hátamon), akkor sokkal nyugodtabb, ha nem is alszik be. Meg igazából nekem is jólesik a séta a Gulya-dombon, egy kis természet, tér, szél, nap. Este hat és hét közt fürdés Jakabnak (vagy nem), utána még mászkál egy sort és végighempergi az ágyat, egyre dinamikusabban (végső soron marad a föld, nekem mindig is szimpatikus volt a keleti népeknek a földközelisége), aztán egy idő után álomba szopizza magát. Ha jóllakott, álmos, de nem akar szopizni, akkor egy kicsit nehezebb, ringatni kell, de legkésőbb kilencig (inkább fél nyolc-nyolc) akkor is elalszik. Tegnap egyetlen nyikkanás nélkül bealudt fél hétkor, éjjel ugyan fölkelt szopizni és pisilni, de reggel fél hétig aludtunk.
Miután ő benyomta az éjszakai üzemmódot, szokott egy kis időm lenni magamra (általában megfürdök, pelust mosok, és ha van írnivalóm, szerkeszteni valóm, azt ilyenkor szoktam, meg imádkozni egy kicsit csöndben, háztartással ellenben este már nem foglalkozom.)
Nagyon de nagyon hálás vagyok érte minden nap. Jakab egy csoda. Jókedvű, nevetős, örökmozgó, csodálatos kis emberke, aki többet ad nekünk, mint amit mi valaha gondoltunk volna.
Reggel fél hat és fél hét között szoktunk kelni, többnyire Jakab ébreszt (egyszer csak arra ébredek, hogy az arcomba figyel), csöndes amúgy, és jókedvű szokott lenni reggel. Annyira nagyon édes, amikor éppen fölébredt, csak megölelgetem és gyönyörködöm benne. Aztán a Papának szoktam odaadni, amíg a konyhában elkészítem a reggelit (kávé Gyurinak, tea és zabkása magamnak).
Jakab aztán eljátszogat a földön, tornászgat, újabban nemcsak kúszik, mászik is, kutyapózba kitolja magát, sőt, térdre felhúzza magát (ma pedig egyszer állásba is, hét hónaposan!). Persze akkor jó, ha egy légtérben vagyunk.
Ha az ebéddel a konyhában szöszölök, akkor kirakom az előszobaszőnyegre (nagyobb a motiváció a takarításra...).
Olykor délelőtt program van (szopi klub, katolikus baba-mama klub, babás jóga, hordozós klub, baba-mama séta - ez mind van Veszprémben!), vagy boltba megyünk. Igazából külön ritkán szoktam sétálni Jakabbal, babakocsit szinte sosem használunk (édesanyám nagy bánatára), hanem mindenhova velem jön a hátamon. Délelőtt szokott aludni egy nagyot (vagy két kisebbet) evés közben vagy háton. Délután szintén vagy van program, vagy nincs, várjuk haza Gyurit a munkából, én elég jól elvagyok a háztartással. A gyermekgondozás mellett a szakács- és a bejárónő szakmát is tanulom... legalábbis hihetetlen szervezőkészséget és kreativitást igényel mind, főleg pici baba mellett, akit minden érdekel.
Mert ugye elsősorban az étel menedzselése: menütervezés, bevásárlás, főzés, maradék kezelése, plusz befőzés. Aztán a ruhák: mosás, szárítás, elpakolás (nem szórakozom vasalással). Takarítás - egyre többet, főleg a föld, szőnyegek stb, elvégre biztos, hogy Jakab megtalálja a legpiszkosabb sarkokat - ma a seprűt akarta felfedezni. Ez van.
Tegnap például egész délelőtt és délben sétáltunk, délután főztem. (Az öt elemes konyhára vagyok rákattanva, az egészséges és igény szerinti hozzátáplálás mellett). Ma szintén hasonló volt a helyzet, csak délután sütit sütöttem (hm, karácsonyi illatok lettek a csokis szívtől).
Újabb "gyereknevelési kattanás", angolul, RIE parenting, majd még írok róla. A lényege a gyermek mint teljes személy iránti valódi és a mindennapokban megnyilvánuló tisztelet. Sokat olvasok még mindig a szopizások alatt.
De visszatérve a napi rutinra: ha késő délután még sétálok vele egy sort (ő persze a hátamon), akkor sokkal nyugodtabb, ha nem is alszik be. Meg igazából nekem is jólesik a séta a Gulya-dombon, egy kis természet, tér, szél, nap. Este hat és hét közt fürdés Jakabnak (vagy nem), utána még mászkál egy sort és végighempergi az ágyat, egyre dinamikusabban (végső soron marad a föld, nekem mindig is szimpatikus volt a keleti népeknek a földközelisége), aztán egy idő után álomba szopizza magát. Ha jóllakott, álmos, de nem akar szopizni, akkor egy kicsit nehezebb, ringatni kell, de legkésőbb kilencig (inkább fél nyolc-nyolc) akkor is elalszik. Tegnap egyetlen nyikkanás nélkül bealudt fél hétkor, éjjel ugyan fölkelt szopizni és pisilni, de reggel fél hétig aludtunk.
Miután ő benyomta az éjszakai üzemmódot, szokott egy kis időm lenni magamra (általában megfürdök, pelust mosok, és ha van írnivalóm, szerkeszteni valóm, azt ilyenkor szoktam, meg imádkozni egy kicsit csöndben, háztartással ellenben este már nem foglalkozom.)
Nagyon de nagyon hálás vagyok érte minden nap. Jakab egy csoda. Jókedvű, nevetős, örökmozgó, csodálatos kis emberke, aki többet ad nekünk, mint amit mi valaha gondoltunk volna.
Megjegyzések