Az örök ősz ízei
Mióta a saját utamat járom, nagyon sok minden kötődik az őszhöz.
Az assisi csoda-hetek kivételével, ami nyáron és télen volt, illetve a svéd telet kivéve tulajdonképpen mindig az ősz volt a nagy utazások és a nagy változások évszaka. Minden helyhez ízek és illatok, emberek és kalandok sokasága fűződik, és az őszi időjárás és a levegő mindig előhozza – hol ezt, hol azt.
Tíz éve, 2006 őszén másodéves egyetemistaként voltunk a néprajzosokkal a moldvai csángóknál, Külsőrekecsinben. Egy életre szóló élmény volt, nem beszélve egy jó barátság és a stoppos karrierem indulásáról. Heten voltunk, mint a gonoszok, nagyon hosszú volt az út, nagyon sáros és nagyon szegény a kicsi falu, de az emberek hihetetlen jószívűek és barátságosak voltak.
Ettünk ott galuskának nevezett töltött káposzta-szerűséget, puliszkát, vékony házi csirkét paradicsomos-fokhagymás muzsdéval, házi kenyeret, rettenetes helyi bort és csúszós szilvapálinkát. Ott találkoztam először a zakuszkával is – azóta a Kedves minden ősszel készít.
Rá egy évre, 2007-ben voltam Erasmus ösztöndíjjal Turkuban az Åbo Akademin, az egyetlen finnországi svéd egyetemen négy hónapot. Az utazás ott is kalandos volt, éjszaka küzdöttem át magam Stockholm belvárosán, majd mint a mérgezett egér, rohangásztam fel-alá a hajón, és nagyon élveztem. Finnország olyan hely, amit érdemes megismerni, áfonyamezőivel, szaunáival és sajátos gondolkodásával és nyelvével. Sok barátot találtam ott is, s bár bevallom, nem túl sok finnel ismerkedtem meg, azért volt időm, hogy a helyi múzeumot, a helyi cserkészetet, a helyi ételeket és a nemzetközi társaságot megismerjem. Nagyokat kirándultam, sokat voltam egyedül, sütöttem kenyeret, szereztem biciklit, tanultam svédül, csináltunk partikat, és egyáltalán, nagyon-nagyon jól éreztem magam.
Ősszel kezdődött a nagy szerelem Kolozsvárral, amikor három hetes áthallgatáson voltam a kolozsvári egyetemen. Ó, az a november elseji gesztenye a hulló hóban, a Házsongárdi temető, ó, a Szamos-part, az egyetemi órák, a társaság, a végtelen beszélgetések!
Később, 2012-ben a Szaléziánumból Dél-Koreába vettem az irányt. Ez volt az a váltás, amire nagyon szükségem volt, a múlt és a jövő szempontjából egyaránt, olyan nyitottá tett, amilyennek születtem, csak amelyet aztán elfelejtettem. A Suncheon Asia Pacific Scout Center-ben eltöltött három hónap leírhatatlan pár mondatban, mégis megpróbálom: Joshua, Naim, Sam, Laura és Kamal barátsága, datolyaszilva, ginzeng, ginko biloba, rizs, hal, kimcsi, kim, mindenféle leírhatatlan ételek, sárga ginkófák, sok-sok egyedüllét, gesztenye, fenyőízű fogkrém, ázsiai körte, Chuseok ünnepe, esküvői népszokások, folk village, Dél-Kínai tenger, napsütés, szakadó eső.
2013-ban ősszel mentem el Malajziába – igaz, ott nyár volt.
Két éve, 2014-ben mentünk el a Kedvessel a Caminora. Stoppal oda és vissza, egy gyümölcsöktől roskadozó ősszel jártuk végig a francia utat San-Jean-Pied-de-Porttól Santiago el Composteláig, Finisterráig, Muxiáig – az óceánig. Minden nap máshol aludtunk, minden nap belaktunk az út gyümölcsadományaiból, minden nap sok-sok kilométert gyalogoltunk, és igazán jó barátokat találtunk.
Ősszel kezdtem az első igazi munkámat a Szaléziánumban (2011), ősszel kezdődött az Útkeresés éve (2013), ősszel kezdődött mindig az egyetem, a platánillatú Szegeden. Az Egyetemi lelkészségen rengeteg őszi kirándulás volt. Ősszel kezdtem tanítani (és ősszel is hagytam abba). Ősszel volt a polgári esküvőnk, s utána a nászút az avarillatú Őrségbe.
Szeretem az őszt, az ősz ízeit, színeit, levegőjét.
Sosem olyan kék az ég, mint októberben.
Ősszel érik a szőlő, körte, a gesztenye, a sütőtök, a gomba, a birsalma, füge, csak hogy a legkedvesebbeket említsem.
Az ősz a változások ideje – ahogy egyébként a tavasz is, csak az másképp – tavasszal az emberi kapcsolataim változnak, létrejönnek, elszakadnak.
Az ősz a titkos növekedés időszaka.
Az assisi csoda-hetek kivételével, ami nyáron és télen volt, illetve a svéd telet kivéve tulajdonképpen mindig az ősz volt a nagy utazások és a nagy változások évszaka. Minden helyhez ízek és illatok, emberek és kalandok sokasága fűződik, és az őszi időjárás és a levegő mindig előhozza – hol ezt, hol azt.
Tíz éve, 2006 őszén másodéves egyetemistaként voltunk a néprajzosokkal a moldvai csángóknál, Külsőrekecsinben. Egy életre szóló élmény volt, nem beszélve egy jó barátság és a stoppos karrierem indulásáról. Heten voltunk, mint a gonoszok, nagyon hosszú volt az út, nagyon sáros és nagyon szegény a kicsi falu, de az emberek hihetetlen jószívűek és barátságosak voltak.
Ettünk ott galuskának nevezett töltött káposzta-szerűséget, puliszkát, vékony házi csirkét paradicsomos-fokhagymás muzsdéval, házi kenyeret, rettenetes helyi bort és csúszós szilvapálinkát. Ott találkoztam először a zakuszkával is – azóta a Kedves minden ősszel készít.
Rá egy évre, 2007-ben voltam Erasmus ösztöndíjjal Turkuban az Åbo Akademin, az egyetlen finnországi svéd egyetemen négy hónapot. Az utazás ott is kalandos volt, éjszaka küzdöttem át magam Stockholm belvárosán, majd mint a mérgezett egér, rohangásztam fel-alá a hajón, és nagyon élveztem. Finnország olyan hely, amit érdemes megismerni, áfonyamezőivel, szaunáival és sajátos gondolkodásával és nyelvével. Sok barátot találtam ott is, s bár bevallom, nem túl sok finnel ismerkedtem meg, azért volt időm, hogy a helyi múzeumot, a helyi cserkészetet, a helyi ételeket és a nemzetközi társaságot megismerjem. Nagyokat kirándultam, sokat voltam egyedül, sütöttem kenyeret, szereztem biciklit, tanultam svédül, csináltunk partikat, és egyáltalán, nagyon-nagyon jól éreztem magam.
Ősszel kezdődött a nagy szerelem Kolozsvárral, amikor három hetes áthallgatáson voltam a kolozsvári egyetemen. Ó, az a november elseji gesztenye a hulló hóban, a Házsongárdi temető, ó, a Szamos-part, az egyetemi órák, a társaság, a végtelen beszélgetések!
Később, 2012-ben a Szaléziánumból Dél-Koreába vettem az irányt. Ez volt az a váltás, amire nagyon szükségem volt, a múlt és a jövő szempontjából egyaránt, olyan nyitottá tett, amilyennek születtem, csak amelyet aztán elfelejtettem. A Suncheon Asia Pacific Scout Center-ben eltöltött három hónap leírhatatlan pár mondatban, mégis megpróbálom: Joshua, Naim, Sam, Laura és Kamal barátsága, datolyaszilva, ginzeng, ginko biloba, rizs, hal, kimcsi, kim, mindenféle leírhatatlan ételek, sárga ginkófák, sok-sok egyedüllét, gesztenye, fenyőízű fogkrém, ázsiai körte, Chuseok ünnepe, esküvői népszokások, folk village, Dél-Kínai tenger, napsütés, szakadó eső.
2013-ban ősszel mentem el Malajziába – igaz, ott nyár volt.
Két éve, 2014-ben mentünk el a Kedvessel a Caminora. Stoppal oda és vissza, egy gyümölcsöktől roskadozó ősszel jártuk végig a francia utat San-Jean-Pied-de-Porttól Santiago el Composteláig, Finisterráig, Muxiáig – az óceánig. Minden nap máshol aludtunk, minden nap belaktunk az út gyümölcsadományaiból, minden nap sok-sok kilométert gyalogoltunk, és igazán jó barátokat találtunk.
Ősszel kezdtem az első igazi munkámat a Szaléziánumban (2011), ősszel kezdődött az Útkeresés éve (2013), ősszel kezdődött mindig az egyetem, a platánillatú Szegeden. Az Egyetemi lelkészségen rengeteg őszi kirándulás volt. Ősszel kezdtem tanítani (és ősszel is hagytam abba). Ősszel volt a polgári esküvőnk, s utána a nászút az avarillatú Őrségbe.
Szeretem az őszt, az ősz ízeit, színeit, levegőjét.
Sosem olyan kék az ég, mint októberben.
Ősszel érik a szőlő, körte, a gesztenye, a sütőtök, a gomba, a birsalma, füge, csak hogy a legkedvesebbeket említsem.
Az ősz a változások ideje – ahogy egyébként a tavasz is, csak az másképp – tavasszal az emberi kapcsolataim változnak, létrejönnek, elszakadnak.
Az ősz a titkos növekedés időszaka.
Megjegyzések