Pörgés

Az elmúlt néhány hónapban annyi változás történt, hogy csak kapkodtam a fejem, és igyekeztem lépést tartani. 

Jakab bölcsibe kezdett járni. Nehezen ment az elszakadás, még mindig az, sok a heti öt nap, de ez most egy szükséges rossz, és annyi mindent kapott az első három évben, hogy megbirkózik ezzel is, és még jól is érzi magát azért. 

Azért kellett ez, mert dolgozni kezdtem, de nem ám úgy, mint minden rendes ember, bemegyek egy munkahelyre, nekem mindjárt öt dolog kell párhuzamosan, és ebből háromhoz keményen tanulni is kell. A tanulást magát egyébként nem bánom, csak az időt nehéz kiszakítani rá, mert igazán hatékonyan azért gyerekmentesen lehet tanulni. 

1. Tanulok pénzügyi ismereteket a biztosítási munkához. 

2. Tanulok weblapkészítést. 

3. Tanulok tanítani, a második félévben egy helyi szakközépiskolában leszek félállásban magyartanár: itt ugye a tanítás módszertanát és a tananyagot egyaránt újra kell tanulnom. 

4. Tanulok interjúzni is a megadott szempontok alapján a Spiritusz online folyóiratnak, valamint még három helyre írok: DRÓT, Kultúrpart, és Képmás. 

5. És mesemondás, az mindig van egy-két havonta egy alkalom, szerencsére, persze arra is készülni kell, mesékkel, módszertannal.

6. És az írás, mert azt sem adtam fel, és egyre motiváltabb vagyok, hogy csak találok egy kiadót a meséimnek. 

Magyarul: öt dolgot tanulok párhuzamosan, vizsga nincs, de megbukni azért lehet. 

És a család. És a háztartás. Ha valaki azt hinné, itt nincs tanulás, nagyon téved: az emberi kapcsolatokban és a háztartásszervezésben is mindig van és kell is mit tanulni. 

Az agyam robbanás-közeli állapotban, most, hogy így végiggondolom, már értem, miért alszom be majdnem minden este Jakabbal együtt. De úgy szép az élet, ha zajlik.