Kitől kéne megtanulnunk?

A szülés kapcsán –

Először a tornatanárok jutottak eszembe. Aztán az osztályfőnökök. Aztán rájöttem, hogy ez majdnem ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a felnőtté válás, a szülővé válás, amiket az ember maga fedez fel. Hogy hogyan kell szeretni, elég jó szülővé válni, szülni stb.
Majdnem.

Ugyanis ezt lehetne tanítani, de minimum tudatosítani.
Az intimtornáról van szó, mindegy, milyen név alatt és milyen formában. Kriston, Cantienica, vagy más. A medencefenék-izmok karbantartásáról.
A szülés kapcsán jöttem rá, hogy a nőknek (de a férfiaknak is!) nagy szükségül volna arra, hogy minél korábban, akár már gyermekkorukban megismerjék és megtanulják, hogy a testünk legféltettebb és legtitkoltabb része, melyhez a legtöbb tabu kapcsolódik, szintén gondozásra szorul.

Mert attól még, hogy mélyizmok, van dolgunk vele.
És sok-sok szenvedést meg lehetne spórolni, ha nemcsak a bicepszet és a hasizmokat erősítenénk, hanem a medencefenék-izmokat is.

A szexualitásban is szerepe van. (jó motiváció, igaz?)
Az inkontinencia (szintén tabu) ellen is jó vértet jelentene.
A szülésben és azután a felépülésben- hajaj, de még milyen jól jön!
A gyermekhordozásban (kendővel vagy anélkül).
Egyáltalán, az életben.

Én magam sem vagyok ebben sem nagyon járatos, sem képzett.
De érzem a szükségét.
A tornatanárok feladata volna? Az osztályfőnöké?
A szülőké?
A bábáké /védőnőé / szülésfelkészítőé?
A házasságra felkészítő papé?
Mindenkinek saját magáé?

Erről nemigen beszélnek.
Aki tudja, aki képzett - az érthető módon ebből él.

De valamiféle tudatosításra mégiscsak szükség volna!
Nagyon is nyugaton élünk: mi látszik, az van, ami nem látszik, az nincs...
Valójában a gondolkodásunkat kéne átformálni. A tudatunkat, tudatosságunkat, a hozzáállásunkat. Nemcsak a testhez, az életünkhöz is.
Még mindig nem tudjuk a helyén kezelni a testünket. Mintha nem tudnánk mit kezdeni vele.

Nem tudom, hogyan kezdjek hozzá. Egyetlen eszközöm a tetteim, és a tollam (billentyűzet, na).