ujra Jengkaban

Van nehany dolog, ami meglehetosen aggasztana, ha olyan fajta volnek, illetve a kiszolgaltatottsag erzesevel toltene el - nevezetesen hogy mivel mindenhova kocsival megyunk, es nincs terkepem, csak halvany fogalmaim vannak, hol vagyunk eppen, es ha esetleg buszra akarnek szallni, azt is elore le kell foglalni...
a masik ilyen, hogy a csapviz nem ihato, ez szinten nem egy baratsagos korulmeny.
Viszont gyakorlatilag kezrol kezre adnak, en vagyok az egzotikus europai feher vendeg (itt ugye Azsiaban mindenki olyan feher vagyik lenni, ahogy a feherek akarnak vadul divatos barnakka valni), es egyaltalan nem erzem ugy, hogy a terhurke volnek. Ma peldaul visszaerkeztunk Jengkaba, es a kovetkezo nagy vendegseget keszitjuk elo, amikor a menyasszony csaladja erkezik ide. 23-an szombaton ugyanis a volegeny csaladja a menyasszonyenal volt, egeszen extrem dolog tulajdonkeppen, hogy reszt vehettem a szertartason. A szuk csalad igy is eleg tag, minden testver es unokatestver es sogor beletartozik.
Ma az egyik nagynenivel ejszakai buszra szallunk, es Penang szigetere megyunk.
Kicsit osszevissza irok, de majd ha lesz sok idom, osszeszedem szepen es leirok mindent, es meg illusztralom is. Az eskuvorol, a parvalasztasi szokasokrol, a vallasrol es ugy egyaltalan, itt meg a vece is mas, persze, hogy is lenne ugyanolyan. Azert nem vagyok biztos benne, hogy hasznalnak papirt.

A vegere egy vicces eset: kagylot gyujtottunk a tengerparton, es volt egy szep nagy. Am amikor hazahoztuk es elovettem megint, kiderult, hogy ami doglott allatnak tunt, az csak elbujt, es meg el a rak, aki benne lakik. Aunti Pa azt hiszem, kiszedte belole, vagy csak siman elengedjuk majd a tengerbe.

Megjegyzések