A tengely követése

El sem tudtam képzelni, milyen lesz majd, amikor megjön az életünkbe Jakab, a várva várt pici emberke, aki tökéletesen és kiszolgáltatottan ránk lesz bízva.  El sem tudtam képzelni, hogy embert lehet így szeretni és félteni, mint a gyermekemet.  Mintha hosszú-hosszú utazás  után érkezett volna meg, hónapokkal előtte bejelentette, hogy jön, és hogy marad is egy életre, mi pedig, bár nem találkoztunk még vele, egyre jobban és jobban megszerettük.  Amikor előbukkant, viharos gyorsasággal, mint aki alig várja, hogy lássa a világot, és két másodperccel később átöleltem, s másfél óráig időtlen és boldog örökkévalóságban voltunk, hirtelen értelmet nyert a várakozás, értelmet nyert a neve, minden a helyére került, mint a kirakósban az utolsó darab: megérkezett hozzánk, és azért, mert minket választott, és mi jó szülei leszünk, s amikor nehéz lesz, szabad nehéznek lennie.  Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen mérhetetlen gyönyörűség gondoskodni egy kics...

Eddig nem volt okom töprengeni a gyermekágy nehézségein, de most hirtelen késztetésem van sorra venni őket. Mondjuk, ez lesz a prózai megfogalmazása a dolgoknak, a líra ugyan sokkal hangsúlyosabb, de pont ezért a megfogalmazása több időbe kerül, így az máskorra marad. Először is, az ember lassított felvételben mozog. Ez az első hétre vonatkozik, mint ahogy az is, hogy se ülni, se állni nem bír az ember, az egész alfele fáj, és akkor még időnként vécére is kéne menni - ha tudna egyedül. Ami azt illeti, feküdni sem kényelmes. Amikor már jobb, akkor meg a melleim teltsége miatt nem könnyű kényelmes pózt találni (s hogy melyik oldalam következik, hogy a másikat feküdjem el - ha ez lehetséges egyáltalán.) Az alváshoz szükséges párnák persze rejtélyes nódon meghatványozódtak (indulva egyről). Aztán ott van a gyermek, aki először ugyan alszik sokat, aztán azonban érdemes gyakran megszoptatni. De mikor? De hogyan? Erre is rá kell jönni, és senki nem mondta még eddig (vagy nem elég hangsúly...

Hát íme, Jakab Gábor a születése utáni percekben. Isten hozta őt mihozzánk, könnyű és gyors megérkezéssel. 3400 gramm, 51 centi, bár nem tudom, miért olyan nagyon fontos ez. Sokkal fontosabb, hogy él, virul, szopizik, a szemembe néz, és tudom, hogy nagyon sokat ad nekünk, többet is talán, mint amennyit mi tudunk adni.

A csendesség nem azt jelenti, hogy nem történik semmi. Sőt, sokszor fordul elő, hogy valami mélyen húzódó, nagy volumenű dolog történik a csendben, ami nem olyan látványos, mint a hirtelen drámák, de éppoly sorsfordító. Többször tapasztaltam már a csendet is, a téli álmot és a drámát egyaránt az életemben, szerencsére.  Most ismét egy csendes növekedés időszaka van. Hétköznapok, dolgos, lassú, bölcs hétköznapok.  Nemrég egy magam számára is furcsa megállapítást tettem, cáfolja, aki akarja: az okos férfi okos, per definitionem: lexikálisan, racionálisan, intellektuálisan. Az okos nő ellenben bölcs. Intuitíven, irracionálisan és az érzelmeit kordában tartva. Mindkét fajta okosságra szükség van egyébként mindkét nemnek.  Most az asszonyi bölcsességemre van szükség elsősorban (mint ahogy az elmúlt pár évben főleg). Mert persze számít, hogy mennyire értem a kétismeretlenes egyenletet, mennyire vág az eszem hirtelen szituációkban, de mégiscsak fontosabb most, hogy tudjam, ...

Elérkezett az ideje ennek is, sosem gondoltam szavakkal végig, de végül is miért ne? Mert miféle öszvér szóról van itt szó? Milyen tengelyt követek? Az axis szó latinul jelenti a tengelyt, én pedig magyarul tettem hozzá a többes számot. Axis mundi is lehetne, mint ahogy tulajdonképpen erről is van szó, a világ tengelyéről, melyet a magamévá teszek. De hová vándorol a tengely, hogy követni kell? Talán olyan, mint a felhőoszlop és a tűzoszlop a pusztában, melyet Mózes és népe követett negyven éven át. Talán táltoslétra, az a bizonyos világfa, melyen át feljuthatunk az égbe, vagy le az alvilágba. Volt egyszer egy ilyen álmom, egy mély kút fölött egy kötél függött, és én föl akartam mászni rajta, aztán végül mégis leereszkedtem a kútba, ahol egy egészen különleges, más világ volt. Julcsi barátném talált nekem egyszer egy jelmondatot, mely tökéletesen lefedi az életfilozófiámat, angolul így hangzik: Pay attention. Be astonished. Tell about it. Magyarul: Légy figyelmes. Ejtsen b...

Ma egész reggel utaztunk. Ma egész délután és este fél hat volt. Ezalatt bejártuk a Dunántúlt, aztán készítettünk csipkebogyószörpöt, hecsedlit, kökénybefőttet, kökényszörpöt, szárított gombát, őrségi kerekrépa-lepényt laskatésztával, valamint tökmagolajos répa-retek alma-zellersalátát és szalonnás-sajtos édesburgonyát (csak hogy együnk is valamit). A kandalló mellett csaknem túl meleg van, a vinettát meg a rozmaringot majd máskor. Úgy tűnik, szeretünk főzni, szeretünk eltenni, szeretünk együtt lenni a konyhában, otthon, az úton - vagy bárhol máshol is. Jó alapnak tűnik egy közös életre. A megálló óra a mai nap külön tréfája volt a számunkra. Köszönöm, Isten, a humorodat és a gondoskodásodat.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon sok idő kell, míg megemésztek akár egy aprócska dolgot is, egy mondatot, egy érzést. Hát még egy életállapot-változást. Vagy kettőt. Vagy két és felet. Különösen, ha fejre van fordítva. Nem baj, van időnk, én legalábbis adok magamnak. Férjhez mentem, legalábbis polgárilag, egyelőre. Mivel sem Gyurinak, sem nekem nem ez a legfontosabb, igyekeztem a lehető legkevésbé komolyan venni és a lehető legkevesebbet szervezni és nagydobra verni, de a közösségi oldalak korában ez lehetetlen. Így jártam. De aki fontos, az úgyis tudja, hogy előbb-utóbb megkeresem, vagy ha ő keres, akkor is tudhatja: jöhet bármikor. Lesz egyházi esküvő is. Vannak bajok a kicsi és a nagy világban, én pedig hallgatok vagy szólok, de mindenképp megteszem, amit tudok az adott pillanatban - ha most ez "csak" annyi is, hogy egészséges családot teremtek. De tudom, hogy ez nagyobb dolog a történelemnél és az irodalomnál is, ha nem könnyű is ezt belátni. Asszonny...