a blog címéről
Elérkezett az ideje ennek is, sosem gondoltam szavakkal végig, de végül is miért ne?
Mert miféle öszvér szóról van itt szó? Milyen tengelyt követek?
Az axis szó latinul jelenti a tengelyt, én pedig magyarul tettem hozzá a többes számot.
Axis mundi is lehetne, mint ahogy tulajdonképpen erről is van szó, a világ tengelyéről, melyet a magamévá teszek.
De hová vándorol a tengely, hogy követni kell?
Talán olyan, mint a felhőoszlop és a tűzoszlop a pusztában, melyet Mózes és népe követett negyven éven át.
Talán táltoslétra, az a bizonyos világfa, melyen át feljuthatunk az égbe, vagy le az alvilágba.
Volt egyszer egy ilyen álmom, egy mély kút fölött egy kötél függött, és én föl akartam mászni rajta, aztán végül mégis leereszkedtem a kútba, ahol egy egészen különleges, más világ volt.
Julcsi barátném talált nekem egyszer egy jelmondatot, mely tökéletesen lefedi az életfilozófiámat, angolul így hangzik: Pay attention. Be astonished. Tell about it.
Magyarul:
Légy figyelmes.
Ejtsen bámulatba, amit látsz.
Mondd el másoknak.
Ez a tengely rólam szól, mert a blogot nem lehet függetleníteni az írójától. Azonban a blog írója sem tudja magát függetleníteni a saját teremtőjétől. A második tengely, pontosabban az alap, a tűzoszlop, a világfa - maga Isten.
Én pedig itt vagyok, feszegetem a határokat, a magaméit, a másokét, a társadalomét, az életemét, folyamatosan kilógok a sorból a lényemmel és az életemmel - és szépen felfedezem a világot. És meglátom, hogy más is kilóg, hogy mindenki kilóg. Hogy nincsen skatulya, nincsen általános, nincsenek "ők". Hanem minden egyes ember egy egész világ, egy csoda, egy soha meg nem ismételhető valami.
És az, hogy véges az időnk, ne tántorítson el attól, hogy éljünk. Mert végtelen is egyúttal, minden pillanatban ott van a végtelen lehetőség a végső valóság meglátására és megélésére.
És amikor már elfogynak a szavak, onnan tudom biztosan, hogy megláttam, hogy megéltem.
Aztán jön a földi küzdelem, a szavakkal leírhatatlan leírására.
"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra" (Weöres)
A tengely bennem van. Nem én vagyok az, de követem, "az én vezérem bensőmből vezérel."
Hol tűzoszlop, hol felhőoszlop, hol világfa, hol szent hegy, hol mély kút. Az én tengelyeim.
Ezt akarom én megosztani veletek.
Mert miféle öszvér szóról van itt szó? Milyen tengelyt követek?
Az axis szó latinul jelenti a tengelyt, én pedig magyarul tettem hozzá a többes számot.
Axis mundi is lehetne, mint ahogy tulajdonképpen erről is van szó, a világ tengelyéről, melyet a magamévá teszek.
De hová vándorol a tengely, hogy követni kell?
Talán olyan, mint a felhőoszlop és a tűzoszlop a pusztában, melyet Mózes és népe követett negyven éven át.
Talán táltoslétra, az a bizonyos világfa, melyen át feljuthatunk az égbe, vagy le az alvilágba.
Volt egyszer egy ilyen álmom, egy mély kút fölött egy kötél függött, és én föl akartam mászni rajta, aztán végül mégis leereszkedtem a kútba, ahol egy egészen különleges, más világ volt.
Julcsi barátném talált nekem egyszer egy jelmondatot, mely tökéletesen lefedi az életfilozófiámat, angolul így hangzik: Pay attention. Be astonished. Tell about it.
Magyarul:
Légy figyelmes.
Ejtsen bámulatba, amit látsz.
Mondd el másoknak.
Ez a tengely rólam szól, mert a blogot nem lehet függetleníteni az írójától. Azonban a blog írója sem tudja magát függetleníteni a saját teremtőjétől. A második tengely, pontosabban az alap, a tűzoszlop, a világfa - maga Isten.
Én pedig itt vagyok, feszegetem a határokat, a magaméit, a másokét, a társadalomét, az életemét, folyamatosan kilógok a sorból a lényemmel és az életemmel - és szépen felfedezem a világot. És meglátom, hogy más is kilóg, hogy mindenki kilóg. Hogy nincsen skatulya, nincsen általános, nincsenek "ők". Hanem minden egyes ember egy egész világ, egy csoda, egy soha meg nem ismételhető valami.
És az, hogy véges az időnk, ne tántorítson el attól, hogy éljünk. Mert végtelen is egyúttal, minden pillanatban ott van a végtelen lehetőség a végső valóság meglátására és megélésére.
És amikor már elfogynak a szavak, onnan tudom biztosan, hogy megláttam, hogy megéltem.
Aztán jön a földi küzdelem, a szavakkal leírhatatlan leírására.
"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra" (Weöres)
A tengely bennem van. Nem én vagyok az, de követem, "az én vezérem bensőmből vezérel."
Hol tűzoszlop, hol felhőoszlop, hol világfa, hol szent hegy, hol mély kút. Az én tengelyeim.
Ezt akarom én megosztani veletek.
Megjegyzések