A tengely követése

Három súlypontja van az évnek, három kezdete, amikor egy kicsit visszatekintek, és persze előre, amikor végiggondolom, hogy akkor most tényleg, merre. A nyilvánvaló az január elseje, a nyugati naptári év kezdete, a számok és a buli és a visszatekintés ideje. A második a születésnapom tavasszal, amikor szabadon elmélkedhetek az idő múlásáról és hasznáról. a harmadik pedig szeptember elseje, az iskolakezdés. Már rég nem járok intézményes iskolába, néha hiányzik, hogy ez tagolja az időmet, de valójában jó volt kilépni belőle, és amúgy is - minden nap tanulok, magamról, az emberekről, meg hát külső dolgokról és tudományokról is. A tanulás szeretete megmaradt, de azért számon tartom, hogy egy olasz fügefa alatt, koreai tengerparton vagy budapesti lakásban pakolászással töltöm-e a napot. Idén a szobám egyik sarkából a másikba költöztem. És nagy és ijesztő és kedves távlatok nyíltak meg előttem az elmúlt időszakban, és nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy adott eddig is bátorságot, és em...

Űzöm az aranyszarvast. Mosolyoghattok, barátaim, de követek egy látomást, mely elillan előlem. Rohanok halmon, völgyön át, bebolyongok névtelen országokat, mert űzöm az aranyszarvast. Ti jöttök s vásároltok a piacon s portékával megrakodva otthonotokba újra visszatértek, de engem megérintett az otthontalan szelek varázsa, nem tudom, mikor és hol. Nincs gond a szívemben; messze magam mögött hagytam, ami tulajdonom volt. Rohanok halmon, völgyön át, bebolyongok névtelen országokat - mert űzöm az aranyszarvast. (Áprily Lajos fordítása Az illusztráció saját munka)

Most éppen nyár van. És általában fogalmam sincs, mit fogok csinálni a következő két-három napban vagy hétben. És még annál is kevesebb számítógépet látok. Helyette élek. Majd talán írok hosszabban, de most csak felvillanásokat tudok írni: Gyimes, Balaton, család, Művészetek Völgye, barátok, lovaglás vörös hajú ír fiatalemberrel a Hegyesd tövében, tánc, koncert, interjú, viharok, kenyérlángos, régi barátok. S van olyan, hogy felkelek, és a nap valahogy nagyon máshogy folytatódik, mint elterveztem. De szépséges mindenképp.

szakad az eső kopog a bőrömön és a számon Isten. A hétvégén kaptam egy haikut (nem ezt, egy másikat), fára mászunk, tóban úsztunk, kitekertünk Pilisszentivánig és vissza, csillagok alatt feküdtünk, bőrig ázva bicikliztünk és táncoltunk az esőben, és próbáltuk felfogni, hogy most valami véget ér. Leginkább persze az útkereső év, és az a társaság olyan formában, ahogy voltunk idén, együtt a külső és belső úton. Megint változás jön, még nem tudom, miféle, merre és hogyan tovább, de ha semmi másban, abban biztos vagyok, hogy Isten a tenyerén tart. A nyárra beköltözök egy hátizsákba, a többit meglátjuk.

Rax, Alpok. Fruzsi, Bori, Cili ezerhatszázvalamennyin. a Schwarza patakban. és mindenki.

Újabb bizarr kreálmányok: (a stercet és a hajdúkását fokozván) tápiókás fahéjas-gyömbéres vizet csináltam almaszeletekkel a nagy melegben egy kancsóba. Amikor dél lett (illetve ebédidő, nem tudom, hogy bírtam ki a gimnáziumban tízórai nélkül kettőig-háromig), beleborítottam a maradékot egy lábosba, és főzés közben beleborítottam még némi matériát: egy fej hagymát, joghurtos tojássárgáját, habbá vert fehérjét, csombort, némi olívaolajat és balzsamecetet a végén. Tegnap a szabadság hídi naplementés almás-sajtos ücsörgés után továbbindultam, táncház volt a Gellérthegyen. Tá-tá-titiá, hopp, ott a budai vár, tá-tá, ott meg a belváros. Micsoda palatkait, micsoda bonchidait  húztak, s micsoda jó tánc volt, csupa váratlanság és meglepetés! (Bartók sem véletlenül épített bele a zenéjébe mezőségi románt). Nagyon szeretem Budapestben, hogy egyrészt mindig van táncház - másrészt mindig akad táncpartnerem, váratlan jó táncosok. Közben kerülnek föl a könyvheti dolgok meg sok egyéb, ezzel tö...

Mit tegyen az ember lánya, ha kint afrikai időjárás van, és MOST szeretne főtt ételt, és nincs otthon "semmi"? A régi nagy kísérletet beteljesítve stercet csináltam. Forró olajon lisztet pirítottam, a végén egy kicsi forró vizet bele. Nem emlékszem, a Nagyi horvátul hogy hívta, de emlékeimben egy vonyarci nyár van, kovászos uborkával és aludttejjel ettük. Most emellé paradicsomot, olajbogyót, és házi joghurtot tettem (ha már a hűtőben álmatlan a tej). Öt percnél többet nem töltöttem a tűzhely mellett. Egy Istenélmény volt. Most pedig visszatérek a nagyapám szívszorító ötvenhatos naplójához és KAF verseihez.