Három kezdet

Három súlypontja van az évnek, három kezdete, amikor egy kicsit visszatekintek, és persze előre, amikor végiggondolom, hogy akkor most tényleg, merre.
A nyilvánvaló az január elseje, a nyugati naptári év kezdete, a számok és a buli és a visszatekintés ideje. A második a születésnapom tavasszal, amikor szabadon elmélkedhetek az idő múlásáról és hasznáról. a harmadik pedig szeptember elseje, az iskolakezdés.
Már rég nem járok intézményes iskolába, néha hiányzik, hogy ez tagolja az időmet, de valójában jó volt kilépni belőle, és amúgy is - minden nap tanulok, magamról, az emberekről, meg hát külső dolgokról és tudományokról is. A tanulás szeretete megmaradt, de azért számon tartom, hogy egy olasz fügefa alatt, koreai tengerparton vagy budapesti lakásban pakolászással töltöm-e a napot. Idén a szobám egyik sarkából a másikba költöztem.
És nagy és ijesztő és kedves távlatok nyíltak meg előttem az elmúlt időszakban, és nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy adott eddig is bátorságot, és emlékezetet, hogy visszagondoljak azokra az időszakokra, amikor megérte félelmetes dolgokba belevágni.
Ahogy telik az idő, egyre több olyan dolgot tapasztalok, melyekből nagyregényt írhatnék Szabó Magda stílusában, de eljön majd annak is az ideje.
Addig egy kép, Gyimesből, mert onnan még nem volt. Előbb-utóbb cikk is lesz belőle.
A legutóbbiról, a JAK-táborról itt.