Detektívek, krimik, nyomozás
Nem vagyok nagyon nagy krimiolvasó, de azért van néhány kedvencem, klasszikusok közt is, meg szokatlanok közül is. Szeretem a krimiket: szeretem a rejtvényeket, a logikus gondolkodást, a játékot, amelyet az író játszik az olvasóval a szereplőkön keresztül, hogy hagyom magam becsapni. Szeretem azt is, hogy egy olyan világba nyerek bepillantást, amely nem az enyém, de a könyvek által közelebb kerülök hozzá. (Ismer valaki indián krimit? Kamasz korom óta nagy rajongója vagyok az indiánoknak is).
Természetesen szeretem az irodalomban, főleg a drámákban megjelenő nyomozási szálat is, de itt most kifejezetten a könnyű krimikről "értekezem" - vagyis ismertetem a kedvenceimet. Csak hogy meglegyen.
Egyébként Poe amúgy is nagy kedvencem, (kamaszkor óta, szintén), C. Auguste Dupin ugyan nem a szívem csücske, de Poe detektívnovelláit is szerettem. Nagyon trükkös, nagyon szigorú, nagyon logikus, igen komor, és úgy tud ábrázolni egy szituációt, hogy az olvasó képzeletére hagyja a lényeget. Tipikus Poe.
Aztán persze Sherlock Holmes, szintén klasszikus, őt is kamaszkoromban kezdtem el olvasni, főleg a Sátán kutyája meg A Félelem Völgye volt a kedvencem, de miután kijött a zseniális angol sorozat, végigolvastam az összes novellát. Viktoriánus Anglia, sajátos karakterek, és persze vannak egy kaptafára írt történetei, de valahogy mindig meg tud lepni. Arrogáns, szeretni való agytekerész agglegény, a gondolkodás "vallásának" híve.
A klasszikusokat folytatván jön Agatha Christie. Neki nem minden könyvét olvastam még (hagyok a későbbi éveimre is), és amit olvastam rég, néha azt is elfelejtem - legalább megint meglepetés érhet, ha újraolvasom. Szeretem az idegesítő Poirot-t, a szende Miss Marple-t, meg a botcsinálta detektíveket (különösen A barna ruhás férfi-ben, és az És eljő a halál-ban, meg a Gyöngyöző cián-ban.) Emberismeret, szürkeállomány,
Ami a többit illeti:
Afrika - Alexander McCall Smith, 20. sz.
Van egy negyvenes, kövér, fekete botswanai asszony, Mma Precious Ramotswe, aki megalapítja és sikerrel működteti a No 1. Ladies' Detective Agency-t, vagyis a hölgyek detektívirodáját. In English olvastam. Logika, utánajárás, emberismeret és intuíció a fő eszközei. Megismerhetjük közben a 20. századi Botswanát, a Dél-Afrikai Köztársaság északi szomszédját - hát, nem könnyű világ. Az emberi nyomorúság, szenvedélyek, elmaradottság itt is felbukkannak, de mégis olyan bájjal teli a világ, ahol Mma Ramotswe megjelenik.
Amerika
Harry Kemelman, '70,
David Small egy Boston környéki kisváros zsidó közösségének rabbija. Fura alak, fiatal, komoly, tudós alkat, megingathatatlan és nagyon otthon van a pilpulban, vagyis gondolkodásnak abban a formájában, amikor addig csűrjük-csavarjuk a szavakat, míg logikusan ki nem következtetünk valamit az adott anyagból (ez saját definíció, aki tud jobbat, javítson). Small rabbi, aki egyébként helyi rendőrfőnök kebelbarátja, népszerűtlensége és a többiekkel való "küzdelme" ellenére mindig kideríti, hogy ki követte el a gyilkosságot, és segít felmenteni az ártatlanokat. Fő eszköze ugye a pilpul. Hét kötetből áll a sorozat, minden napra "jut" egy nyomozni való gyilkosság.
Kína, 7. század, Robert van Gulik
A holland orientalista egy létező személy nyomozásait folytatja, Di bíró eseteiből írt sorozatot. Akkoriban a bírók egyszerre rengeteg feladatot láttak el, többek közt nyomoztak is - ez elvárás volt. Vannak persze segítői, keményfiúk, irodisták és simlis alakok, akik az alvilágba lebukva információkat szereznek, de mindig Di bíró rakja össze a történetet. Hagyományosan két-három rejtély (gyilkosság, eltűnés stb) megy párhuzamosan, össze-összefonódva.
Közben megismerjük a 7. századi Kína társadalmi rétegeit, hétköznapjait, problémáit. Di bíró néha téved menet közben, de végül mindig megfejti - és általában pár nap alatt - a felmerülő eseteket, legfőbb eszköze a kivizsgálás-kérdezés, a segítők információi, és persze akcióba se fél lépni. Teljesen rákattantam mostanában.
Végezetül: a skandináv krimik nekem általában kicsit túl durvák a finom lelkemnek, de Stieg Larsson Millennium-trilógiáját szeretem, illetve Arne Dahl jazz-szerető néhány krimijét, valamint Michael Ridpath izlandi nyomozóját, Magnus Jonsont is.
Természetesen szeretem az irodalomban, főleg a drámákban megjelenő nyomozási szálat is, de itt most kifejezetten a könnyű krimikről "értekezem" - vagyis ismertetem a kedvenceimet. Csak hogy meglegyen.
Egyébként Poe amúgy is nagy kedvencem, (kamaszkor óta, szintén), C. Auguste Dupin ugyan nem a szívem csücske, de Poe detektívnovelláit is szerettem. Nagyon trükkös, nagyon szigorú, nagyon logikus, igen komor, és úgy tud ábrázolni egy szituációt, hogy az olvasó képzeletére hagyja a lényeget. Tipikus Poe.
Aztán persze Sherlock Holmes, szintén klasszikus, őt is kamaszkoromban kezdtem el olvasni, főleg a Sátán kutyája meg A Félelem Völgye volt a kedvencem, de miután kijött a zseniális angol sorozat, végigolvastam az összes novellát. Viktoriánus Anglia, sajátos karakterek, és persze vannak egy kaptafára írt történetei, de valahogy mindig meg tud lepni. Arrogáns, szeretni való agytekerész agglegény, a gondolkodás "vallásának" híve.
A klasszikusokat folytatván jön Agatha Christie. Neki nem minden könyvét olvastam még (hagyok a későbbi éveimre is), és amit olvastam rég, néha azt is elfelejtem - legalább megint meglepetés érhet, ha újraolvasom. Szeretem az idegesítő Poirot-t, a szende Miss Marple-t, meg a botcsinálta detektíveket (különösen A barna ruhás férfi-ben, és az És eljő a halál-ban, meg a Gyöngyöző cián-ban.) Emberismeret, szürkeállomány,
Ami a többit illeti:
Afrika - Alexander McCall Smith, 20. sz.
Van egy negyvenes, kövér, fekete botswanai asszony, Mma Precious Ramotswe, aki megalapítja és sikerrel működteti a No 1. Ladies' Detective Agency-t, vagyis a hölgyek detektívirodáját. In English olvastam. Logika, utánajárás, emberismeret és intuíció a fő eszközei. Megismerhetjük közben a 20. századi Botswanát, a Dél-Afrikai Köztársaság északi szomszédját - hát, nem könnyű világ. Az emberi nyomorúság, szenvedélyek, elmaradottság itt is felbukkannak, de mégis olyan bájjal teli a világ, ahol Mma Ramotswe megjelenik.
Amerika
Harry Kemelman, '70,
David Small egy Boston környéki kisváros zsidó közösségének rabbija. Fura alak, fiatal, komoly, tudós alkat, megingathatatlan és nagyon otthon van a pilpulban, vagyis gondolkodásnak abban a formájában, amikor addig csűrjük-csavarjuk a szavakat, míg logikusan ki nem következtetünk valamit az adott anyagból (ez saját definíció, aki tud jobbat, javítson). Small rabbi, aki egyébként helyi rendőrfőnök kebelbarátja, népszerűtlensége és a többiekkel való "küzdelme" ellenére mindig kideríti, hogy ki követte el a gyilkosságot, és segít felmenteni az ártatlanokat. Fő eszköze ugye a pilpul. Hét kötetből áll a sorozat, minden napra "jut" egy nyomozni való gyilkosság.
Kína, 7. század, Robert van Gulik
A holland orientalista egy létező személy nyomozásait folytatja, Di bíró eseteiből írt sorozatot. Akkoriban a bírók egyszerre rengeteg feladatot láttak el, többek közt nyomoztak is - ez elvárás volt. Vannak persze segítői, keményfiúk, irodisták és simlis alakok, akik az alvilágba lebukva információkat szereznek, de mindig Di bíró rakja össze a történetet. Hagyományosan két-három rejtély (gyilkosság, eltűnés stb) megy párhuzamosan, össze-összefonódva.
Közben megismerjük a 7. századi Kína társadalmi rétegeit, hétköznapjait, problémáit. Di bíró néha téved menet közben, de végül mindig megfejti - és általában pár nap alatt - a felmerülő eseteket, legfőbb eszköze a kivizsgálás-kérdezés, a segítők információi, és persze akcióba se fél lépni. Teljesen rákattantam mostanában.
Végezetül: a skandináv krimik nekem általában kicsit túl durvák a finom lelkemnek, de Stieg Larsson Millennium-trilógiáját szeretem, illetve Arne Dahl jazz-szerető néhány krimijét, valamint Michael Ridpath izlandi nyomozóját, Magnus Jonsont is.
Megjegyzések