A tengely követése

Hogy hogy telik a napom? Fölkelek korán, a pont elég alvás után teázom és zabkását eszem, nagyokat sétálok erdőn-mezőn, bevásárolok, főzök, mosogatok, mosok, teregetek, elpakolok, takarítok, rengeteget olvasok, szakirodalmat, szépirodalmat, krimit, folyóiratot, amit tetszik, meg írok is, néha a varrással is kísérletezem jó társaságba járok, meg néha cukrászdába meg könyvtárba természetesen délutánonként teázok vagy macikávézok egy könyv mellett, sütit sütök és eszem (angol teasüteményt, sütőtökpitét és társaikat) néha még aludni is sikerül délután reggel és este beszélgetünk a Kedvessel, hétvégenként misére megyünk, családozunk, együtt főzünk vagy befőzünk, kirándulunk... és jut idő az imádságra és a hálaadásra is. Ó igen, és mindig itt van velem a legkedvesebb kis fickó, Jakab, aki mellett az élet egy csoda, és az is az, hogy hagy időt az apró és szükséges örömöknek. Lenyűgöző figyelni, ahogy kinyílik a világra. Persze, mindig hiányzik valami. De ez nem panas...

Saját találmányú étek, nem volt itthon hús, de sok hagymával és tojással is működik. Készítettem kelt tésztát: fél élesztő meleg vízben cukorral, a kályha mellett kelt egy kicsit, majd liszttel, egy tojással és margarinnal összekevertem, és megint pihentettem. Közben a zsidótojás: öt tojást megfőztem, a sárgáját összetörtem, a fehérjét felvágtam, olívaolajjal-sóval-borssal és egy fej apróra vágott hagymával elkevertem. Mindeközben három fej hagymát megdinszteltem fokhagymával, valamint kiolvasztottam és fokhagymával elkevertem egy fagyasztott spenótot. Ja, és egy adag rizst is főztem a rizsfőzőben (így kényelmes). A spenót kivételével összekevertem a tojást, hagymát és a rizst, aztán mindezt kikent jénaiba rétegeztem: tészta, tojásos hagyma, spenót, tészta (csak úgy kézzel nyújtva, lusta asszony módra). A tetejére ment még egy tojás (a hetedik). Fél órát sütöttem nagy lángon (kb 200 fok). Ó, és nagyon hasznos, ha valaki megfogja mindeközben Jakabot... Köszi, Papa.

Nem vagyok nagyon nagy krimiolvasó, de azért van néhány kedvencem, klasszikusok közt is, meg szokatlanok közül is. Szeretem a krimiket: szeretem a rejtvényeket, a logikus gondolkodást, a játékot, amelyet az író játszik az olvasóval a szereplőkön keresztül, hogy hagyom magam becsapni. Szeretem azt is, hogy egy olyan világba nyerek bepillantást, amely nem az enyém, de a könyvek által közelebb kerülök hozzá. (Ismer valaki indián krimit? Kamasz korom óta nagy rajongója vagyok az indiánoknak is). Természetesen szeretem az irodalomban, főleg a drámákban megjelenő nyomozási szálat is, de itt most kifejezetten a könnyű krimikről "értekezem" - vagyis ismertetem a kedvenceimet. Csak hogy meglegyen. Egyébként Poe amúgy is nagy kedvencem, (kamaszkor óta, szintén), C. Auguste Dupin ugyan nem a szívem csücske, de Poe detektívnovelláit is szerettem. Nagyon trükkös, nagyon szigorú, nagyon logikus, igen komor, és úgy tud ábrázolni egy szituációt, hogy az olvasó képzeletére hagyja a lénye...

Jakab: mászik, föltérdel, föláll, beszél (határozottan dallama van, magánhangzókat és mássalhangzókat egyaránt mond. Az ősz: köszöni, jól van, mi is jól vagyunk, fával tüzelünk, saját pálinkát iszunk (én azért nemigen), csipkebogyót szárítunk, gombát szedünk, és hallgatjuk a fák lehulló levelének lágy neszét. Jakab meg is kóstolja, ami azt illeti, mármint az avart. Azt figyeltem meg, hogy elképesztő és meglepően erős indulatokat képes kiváltani belőlem az, ha egyszerre esik meg az, hogy fáradt vagyok (nem aludtam eleget), és Jakab is keveset aludt, és sehogy sem akarja azt csinálni, amit én szeretném (szopizni, aludni, hagyni magát pelenkázni, nem menni a tűzhelyhez/kukához, vagy ellenni egyedül). Meglepett ez, és muszáj kontrollálnom - elvégre én vagyok a felnőtt. Nem akarja, nem kényszeríthetem, mert attól még, hogy kicsi, még ugyanolyan tiszteletet érdemel. Úgy gondolom, hogy tudom, mi a jó neki? Hát nem biztos. Általában odafigyelek rá, a ritmusára, hogy épp mire van szüksége....