pitty

Íme, még ezt is megértem: statiszta lettem, lásd a videót alant. De amíg könyvet kell olvasni, addig nincs gond. Azóta volt hazastoppolás, város felett ücsörgés, szilvavirág-hullás, sok-sok jóbarát. (Gyertek máskor is!)

Valami mindig változik. De kezdem úgy érezni, hogy minden bejegyzésem ugyanolyanná válik, egy malommá, mely örökké hálazsoltárt mormol. De ha egyszer ez van, minden nap töménytelen dolog van, aminek örülök, amitől még szebb és még teljesebb az élet. Nem rózsaszín-habos-babosan, hanem valójában, véresen, igazán. Vagy írjak konkrétumokat is? Most még nemigen van, még úgyis minden alakul, májustól egészen biztosan valami mást fogok csinálni. Addig meg kihasználom, hogy a Néprajzi Múzeumban vagyok, rettentő sok érdekes tárggyal, gyönyörű bicikliúttal, izgalmas tetővel, jó fej munkatársakkal. A legnagyobb kihívás a monoton munka szívesen és örömmel való elvégzése, de egész jól állok vele. Hát így.