hogy utolérjem magam, és ti is örüljetek.

    Ha már nem írok arról, amiről nem tudok beszélni, miért ne írjak arról, amiről tudok?
    Íme, a mai életérzés: fél nyolckor kiültem az ablakba a reggelimmel, lábam a balkon peremén, alattam a reggeli város, mögöttem némi melankolikus folk-rock, lásd alant.
    És közben megtaláltuk húsvétkor a nagyapám '56-os naplóját, rettenetesen izgalmas olvasmány, szinte ott érzem magam Szegeden, aggodalomban, hogy lőnek, hogy nincs meg a gyerek, hogy nagyon beteg a feleség, hogy sortűz van az utcán, hogy nincs feltétlenül alapja annak, amit Nagy Imre mond... (kommentár az eseménykekhez: "Nagy baj lehet Pesten!")
(raknék fel képet, de a pdf-et nem eszi ez a blog)
    Közben persze minden más is zajlik, tegnap a Városligetben felléptünk a Rege táncegyüttessel az Országos Cserkésznapon, vajdaszentiványit táncoltunk, és már csak nevettünk az olyan apróságokon, hogy a prímás A-húrja elszakadt a koreográfia közepén, azután viszont belendültünk, és mikor a három srác spontán rákezdte az invertitára, táncoltunk azt is, meg még kalotasznegit is ráadásnak. Jó volt nagyon.
    Utána szokás szerint keresztülvillámlottam a városon Tóbiásommal, a csodás drótszamárral, hogy énekeljek egy új hittankönyv cd-mellékletébe, és hogy rendezzek még pár dolgot az emberi kapcsolataimban. Este megint kiültem a balkonra az alkonyatba. Gyerekkoromban a tetőre másztam, órákig figyelni a naplementét. Nem is tudom, hogy tudtam eddig megélni enélkül. Szegeden semmi hegy nincs! Most, hogy ott voltunk húsvétkor, nagyon hiányzott.
    Ja, és a héten persze megint felmásztam a múzeum tetejére, ezúttal félig legálisan, miközben a múzeum aulájában egy amerikai filmet forgattak, minden folyosó teljesen futurisztikusan nézett ki a csövektől és a kábelektől, 50 cent és a dublőrök és a statiszták csillámokkal borítva ugyanazt a bulizós verekedős jelenetet vették föl egész nap, a Kossuth-téren pedig valami flash-mob/tüntetés/zenés performansz volt fél délután, a második emeleti ablakból nem tudtuk egész pontosan megállapítani. Hiányozni fog :) De ez hozzá tartozik.
    Voltunk spontán Gellért-hegyi sétán az útkeresők közül az elkaphatókkal, énekeltünk, piknikeztünk a sötétben, s volt éjjeli séta és hintázás a játszótéren, és hosszú-hosszú beszélgetések.