péntek esti séta biciklivel

Kölcsönkaptam Török András Budapest könyv útikalauzt, és most már semmi sem akadályozhat meg, hogy céltudatos helyi turista legyek. Ha utazok egyébként, a legritkább esetben használok útikalauzt, csak térképet, meg persze szóba állok a helyi emberekkel. De az, hogy nem egy-két vagy három napom van felfedezni egy várost, hanem egy teljes évem, hihetetlen megnyugtató és lelkesítő egyszerre.
Így hát mit csinál a vidékről jött lányka péntek este? Fogja a biciklit, az útikönyvet, egy kulacs teát meg a lelkesedését, és nekiindul a belvárosnak.
Hidas estére sikeredett a mai, persze nehéz lett volna nem annak lennie, amikor alkonyatkor figyelhetem Buda, Pest, és a Duna végtelen októberi színskáláját.
A függőleges erdő a Gellérthegyen. A Duna kéksége, rajta a Németországba menő uszállyal. Az Erzsébet híd, a Belvárosi templom és a telihold fehéren ragyogó hármassága. A nap utolsó sugarai a Dunakorzón.

És a koldus a Lánchíd díszkivilágításában szerényen meghúzódva, s aki jó szóra jobban vágyik, mint pénzre.
Beteg ez a világ!
És én nagyon szeretném meggyógyítani, de nem tudom pontosan, hogyan kéne.
Most csak nekikezdtem.
És nyilvánvaló, hogy nem megváltani kell a világot, hanem élni, és hagyni, hogy Isten hátszélként belefújjon a vitorlánkba.
Ez van.