Budapest

Cseh Tamás Budapest című dala jut az eszembe folyton, ahogy sétálok a városban. Meg van egy másik is, Szeder dala.
Sokat tudnék írni, meg fogok is még,  mert most friss a szemem a nagyvárosra. Hogy mindenki rohan, még én is, mert a közlekedés a szükséges rossz, és mindenki addig tologatja, míg már csak rohanni marad idő. Pedig nagyon szép is tud lenni, a villamosvonalak a Duna mentén, a budai vár, a házak, az emberek.
Minden kerület tulajdonképpen külön város. Egész máshogy nézem most a térképet is, mint ahogy más-más a hangulata, az illata, a mesélnivalója a különböző negyedeknek. Óriási, embertelenül nagy, mégis élhető tud lenni - bizonyos szempontból. Most itt vagyok. Most tetszik. Óriási ablakom van, még a Sas-hegyet is látom, és a villamos öt percre van. Így még egész jó.
Most majd jön a biciklis korszak, ősz, és hiányozni fog a gesztenye, a platán, a ginkó illata. A budapesti ősz csak konzerválódott rothadás-illatú.
Azért szép. Szép, és mérhetetlen.

Valójában nem láttam még várost, ahol ennyi hajléktalan, koldus, ennyi mocsok és bűz lett volna. Ugyanakkor valóban az egyik legszebb város a világon Budapest, természeti adottságaival, épületeivel, történetével, mai pezsgő kulturális életével, szivárványszínű  lakosaival.
Egy éve, mikor az egyik barátom megkért, meséljek neki néhány szót a fővárosunkról, milyen hely az - ezt írtam: Budapest az egyik leggyönyörűbb város számomra az egész világon - és pont ezért sosem élnék ott.
Nos, most itt élek, egy évig legalább. Lássuk, mit lehet belőle kihozni.