A tengely követése

Hazajöttem. Mit is mondhatnék? Várok, lebegek. Új az ősz, minden nap új, minden nap kicsit tisztább a homályos tükör. Szeretnék sok mindenről írni, a szerzetesekről, az utazásról, a nagyvárosokról, a találkozásokról, de mindennek eljön az ideje. Most mintha nagyszombat lenne.

Hat ime, itt vagyok megint Assisiben, onkenteskedem. Olyan volt, mintha hazajottem volna. Stoppal jottem, Vonyarcvashegytol Bolognaig, onnan vonattal. Az ut hosszu volt, kalandos es nagyon erdekes. Igen, kicsit bolond vagyok, hogy egyedul stoppolok. Fegyverem a szavak es a bizalom. Harom markans alak volt a nyolc kocsibol, akik folvettek, egy nagyon szep, az elettol kemeny es nagyon kedves no vitt el majdnem Triesztig. Celjeben megalltunk varosnezni es pizzazni es kavezni, es nagyon sokat beszelgettunk - o egy igazi rokon lelek volt. Dennis, a bosnyak kamionos volt a masik, Padovaig vitt, es fozott nekem bosnyak kavet, amitol meg fel nap utan is majd kiugrott a szivem. Aztan egy kicsit  - nagyon - ram sotetedett, es mar azon gondolkoztam, hogy a padovai ipari park mellett felverem a fuggoagyamat. Akkor azonban felvett egy korrekt, elegans olasz, ugy nezett ki, mint Colin Firth, aki mindenkeppen haza akart menni, mielott elvisz tovabb, es mivel latta, hogy egy kicsit azert meg...

1 kg liszt kozepebe tegyunk fel evokanal meleg vizben feloldott so, egy felfuttatott eleszto, negy evokanal olivaolaj, es fel kilo fott, langyos krumplit àttorve. Ezt fel liter tejet fokozatosan hozzaadva kezzel kavarjuk ossze apro mozdulatokkal, mig ragacsos, ruganyos, nokedliszeru tesztat kapunk. Ezt kelesszuk, mig kb a duplajara dagad, majd olajozott tepsibe rakjuk (ennel a resznel mar nem voltam ott, mert mennem kellett, csak hallomàsbol es az eredmenybol tudom). Pugliai baratunk, fra Michele ketfelet csinalt, (dupla ennyibol), az egyik nel a tepsi aljaba hagyma kerult, ra a teszta, a tetejebe finoman elszorva felbevagott koktelparadicsom es olajbogyo. A masik fajtanal ket reteg teszta koze sajt es sonka kerult, a tetejere pedig nagy szemu so es sok rozmaring (ez esetben szaritott volt). Es persze mindig meg kell olajozni a tetejet is. Elomelegitett, kb 250 fokos sutoben 20-30 percig sussuk, mig az alja megbarnul. Az egyik legjobb etel, amit valaha ettem.

Régóta tudom, hogy akkor élek igazán, amikor teljesen és tökéletesen az adott pillanatban vagyok. Ez lehet egy beszélgetés, egy érintés, biciklizés, sírás, táncolás, csók, figyelni a naplementét a háztetőről, sziklát mászni, zuhanni, bármi. Nem igaz, hogy mindig csak utólag tudjuk, milyen jó volt. Most egy ideig kitáncoltam magam, mondhatnám - hogyha valaha is képes lennék eleget táncolni. De nagyon jó volt. A regös tábor utolsó napján hajnalig tartott a tánc. És valami elképesztően gyönyörű, amikor a fiú úgy forgat, hogy nincs már semmi, csak a zene, a talaj a lábam alatt és a fiú, aki táncoltat.

Néha nehezen kelek útra, noha máskor alig várom, hogy már mehessek. Ez, azt hiszem, azzal van összefüggésben, hogy a lelkem leragadt valahol, és meg kell moccantani. De a csomagolás jó ötletnek tűnik. Amikor elkezdek csomagolni, végiggondolom, mit fogok csinálni, mire lesz szükségem, és ezzel tulajdonképpen már el is indultam. Íme, a nyári listám, avagy mi mindent kell egy nőnek becsomagolni, ha messzire megy. függőágy, hálózsák (ha végre megtalálom), esetleg laticel ruhák (szoknya, ujjatlan, póló, rövid nadrág, hosszú nadrág, fehérnemű, pulóver) szandál, táncos topán, zárt cipő kabát, mely esőkabát is egyben kendők (nagy, kicsi, zsebkendőnyi, sál) neszeszer (benne és körülötte: tisztálkodószerek, némi krém/napolaj, hajbavalók, varrókészlet, körömreszelő, betét, fésű, kézfertőtlenítő, c-vitamin, cataflam, stb) egyebek: bicska, gyufa, karóra, kis törülköző, fürdőruha, fejlámpa, spárga, fémbögre jegyzetfüzet, toll kis táska: kulcs, telefon, szőlőzsír, szemüvegtisztító, legye...

Szeretek blogot írni. Eredetileg azért kezdtem hét évvel ezelőtt ( Könyvbagoly ), hogy ha utazom (akkor kezdtem nyakamba venni a világot), az otthon maradottaknak beszámolhassak, mi minden történik velem. Aztán annyi nem magyar anyanyelvű barátom lett, hogy elkezdtem egy angol blogot is, miután a freeblog befuccsolt ( Pilgrimowl ).  Most pedig - keresem a helyem a világban. Egy éve, hogy kiléptem a fiatal pályakezdők hagyományos és elvárt életstílusából, azóta átmenetben élek, utazok, figyelek, tapasztalok, találkozom. Várok és keresek. Meg fogom találni, hiszen már így is a saját életemet élem, nem valaki másét. A tengely - Isten.  Benne és körülötte maradok, akármerre is legyek. Ez a szép az egészben. Igyekszem nem túl sokat elmélkedni, hiszen a történetek mindig sokkal érdekesebbek. A mesék - mindig az emberről. Íme, a mai történet: a lány ott maradt egy üres és várakozással teli hétvégével. Lement hát pincét meszelni, bár közben persze különböző akadályok le...