A tengely - Axis

Szeretek blogot írni. Eredetileg azért kezdtem hét évvel ezelőtt (Könyvbagoly), hogy ha utazom (akkor kezdtem nyakamba venni a világot), az otthon maradottaknak beszámolhassak, mi minden történik velem. Aztán annyi nem magyar anyanyelvű barátom lett, hogy elkezdtem egy angol blogot is, miután a freeblog befuccsolt (Pilgrimowl). 

Most pedig - keresem a helyem a világban. Egy éve, hogy kiléptem a fiatal pályakezdők hagyományos és elvárt életstílusából, azóta átmenetben élek, utazok, figyelek, tapasztalok, találkozom. Várok és keresek. Meg fogom találni, hiszen már így is a saját életemet élem, nem valaki másét.

A tengely - Isten. 

Benne és körülötte maradok, akármerre is legyek. Ez a szép az egészben.

Igyekszem nem túl sokat elmélkedni, hiszen a történetek mindig sokkal érdekesebbek. A mesék - mindig az emberről.

Íme, a mai történet: a lány ott maradt egy üres és várakozással teli hétvégével. Lement hát pincét meszelni, bár közben persze különböző akadályok lesték útját: poros fal, ecsethiány, bújócskázó mész. Aztán megjött a szomszéd kisfiú, érdeklődőn, csacsogón és segítőkedvvel teli, és ketten együtt sokat haladtak, az órák felcsavarodtak, és már kongatta is a delet a bazilika. Ez egy egyszerű történet, brownie-val a végén.