az ideut
Hat ime, itt vagyok megint Assisiben, onkenteskedem. Olyan volt, mintha hazajottem volna. Stoppal jottem, Vonyarcvashegytol Bolognaig, onnan vonattal. Az ut hosszu volt, kalandos es nagyon erdekes. Igen, kicsit bolond vagyok, hogy egyedul stoppolok. Fegyverem a szavak es a bizalom.
Harom markans alak volt a nyolc kocsibol, akik folvettek, egy nagyon szep, az elettol kemeny es nagyon kedves no vitt el majdnem Triesztig. Celjeben megalltunk varosnezni es pizzazni es kavezni, es nagyon sokat beszelgettunk - o egy igazi rokon lelek volt.
Dennis, a bosnyak kamionos volt a masik, Padovaig vitt, es fozott nekem bosnyak kavet, amitol meg fel nap utan is majd kiugrott a szivem. Aztan egy kicsit - nagyon - ram sotetedett, es mar azon gondolkoztam, hogy a padovai ipari park mellett felverem a fuggoagyamat.
Akkor azonban felvett egy korrekt, elegans olasz, ugy nezett ki, mint Colin Firth, aki mindenkeppen haza akart menni, mielott elvisz tovabb, es mivel latta, hogy egy kicsit azert megszeppentem a sotettol, felajanlotta, hogy ha gondolom, elalhatok nala egy matracon, egy Cento, vagyis szaz nevezetu kisvarosban. Hat gondoltam. Valami gyartulajdonos volt, Diego, es a lakasbol itelve minimalista milliomos. Vele is pizzaztam es kaveztam este (es csodalkoztam, hogy nem megy az alvas...). Masnap reggel aztan kivitt az autopalya-felhajtora. Kicsit furcsallta, hogy egyedul stoppolok, aztan azt mondta, o is hozzajarult ahhoz, hogy eljussak Szent Ferenchez, tulajdonkeppen neki is segitett egy kicsit.
Hat igy talalkozunk angyalokkal uton-utfelen.
Bolognaba egy kedves kenyerszallito emberke behozott, es megtomott kenyerrel, hogy ehen ne haljak, s a buszmegalloban egy europai korutat tervezo lengyel fiukaval talalkoztam, gondoltam, bebarangoljuk egy kicsit Bolognat, segitettem neki vonatjegyet venni, aztan felszalltam az Assisibe jovo vonatra. Itt pedig meleg fogadtatas vart, megismertek es megorultek nekem.
Itt is itthon vagyok.
Szent Ferencnek nem volt sajat otthona, a Porciunkolàt evi egy kosar halert berelte a bencesektol. De otthona volt az egesz vilag. Tag is, szuk is, pont megfelelo.
Harom markans alak volt a nyolc kocsibol, akik folvettek, egy nagyon szep, az elettol kemeny es nagyon kedves no vitt el majdnem Triesztig. Celjeben megalltunk varosnezni es pizzazni es kavezni, es nagyon sokat beszelgettunk - o egy igazi rokon lelek volt.
Dennis, a bosnyak kamionos volt a masik, Padovaig vitt, es fozott nekem bosnyak kavet, amitol meg fel nap utan is majd kiugrott a szivem. Aztan egy kicsit - nagyon - ram sotetedett, es mar azon gondolkoztam, hogy a padovai ipari park mellett felverem a fuggoagyamat.
Akkor azonban felvett egy korrekt, elegans olasz, ugy nezett ki, mint Colin Firth, aki mindenkeppen haza akart menni, mielott elvisz tovabb, es mivel latta, hogy egy kicsit azert megszeppentem a sotettol, felajanlotta, hogy ha gondolom, elalhatok nala egy matracon, egy Cento, vagyis szaz nevezetu kisvarosban. Hat gondoltam. Valami gyartulajdonos volt, Diego, es a lakasbol itelve minimalista milliomos. Vele is pizzaztam es kaveztam este (es csodalkoztam, hogy nem megy az alvas...). Masnap reggel aztan kivitt az autopalya-felhajtora. Kicsit furcsallta, hogy egyedul stoppolok, aztan azt mondta, o is hozzajarult ahhoz, hogy eljussak Szent Ferenchez, tulajdonkeppen neki is segitett egy kicsit.
Hat igy talalkozunk angyalokkal uton-utfelen.
Bolognaba egy kedves kenyerszallito emberke behozott, es megtomott kenyerrel, hogy ehen ne haljak, s a buszmegalloban egy europai korutat tervezo lengyel fiukaval talalkoztam, gondoltam, bebarangoljuk egy kicsit Bolognat, segitettem neki vonatjegyet venni, aztan felszalltam az Assisibe jovo vonatra. Itt pedig meleg fogadtatas vart, megismertek es megorultek nekem.
Itt is itthon vagyok.
Szent Ferencnek nem volt sajat otthona, a Porciunkolàt evi egy kosar halert berelte a bencesektol. De otthona volt az egesz vilag. Tag is, szuk is, pont megfelelo.
Megjegyzések