Elengedés

Gyerekként az egész világot akartam. Szőröstül-bőröstül. Mindent.
Aztán lassan beláttam, hogy nem lehet minden könyvet elolvasni.
Aztán azt is, hogy nem lehet mindenhova elutazni.
Hogy nem lehet minden csodálatos fiúhoz férjhez menni.
Nem lehet mindenkinek a legjobb barátja lenni.
Nem lehet MINDENT átélni, kapunk így is eleget, csak győzzük kapkodni a fejünket.
Nem lehet mindent megérteni, és mindig is lesznek dolgok az életben, amit hagyni kell értetlenül, és tudni, hogy Isten jobban tudja.
És itt jön képbe a bizalom.

A legújabb: most már tudom, és kezdem elfogadni, hogy nem, nem lehet mindent kimondani, megfogalmazni, elmondani, a szavak keretébe (rácsa mögé) zárni.
Kimondatlanul is kell hagyni dolgokat.
Elengedni. Hagyni, hogy legyenek, csak úgy.

És ami még ennek a tetejére jön, hogy kikerekítse az egészet:
unokahúgom született. Jön az élet, nem áll meg.
http://e-ternitz.blogspot.hu/2014/01/a-mai-egy-kiveteles-bejegyzes.html