Jakab és az elalvás

Avagy kis esti komédia.
Jakab általában könnyen elalszik, hagyom kifáradni, vacsi, fürdés, még egy kis szaladgálás, és amikor már látom, hogy fáradt, feladom rá az éjszakai pelust, besötétítünk, és éneklek neki, míg szopizik.
És itt lesz érdekes a történet: most indult be a beszélőkéje. Ez azt jelenti, hogy a dalokban, amiket milliószor hallott már, elkez ő is aktívan részt venni: ha meghall valami ismert vagy ismertnek vélt szót, abbahagyja a szopit, rám néz, és boldog mosollyal mondja: nem! Vagy: babá! (ugyebár, ragozva használjuk legtöbbször a főneveket). Esetleg: tssszzzz! (vagyis tűz, gyufa, gyertya, tűzhely és egyebek). Illetve: hamm (a tenni és a venni rímpárnál, nyilván az 'enni' szóra gondolva). Tegnap este már egy-egy szótagot előre mondott. Én meg nem tudtam nem hangosan felnevetni.
Hát így, álomba kacagjuk magunkat.
Néha persze nem, amikor túlpörög, mindig egy kicsi szipogás a vége, de lassan az esti mese is beszáll a lenyugtató folyamatba. Szigorúan kerülve persze az olyan szavakat, mint hogy: kutya (va-va!), édesapja (apa!), autó (dodó!), mama, papa, kuka (kuká!), kígyó (ssszz!), tűz (tssz), és jó néhány egyéb állat.  Illetve a számolás, mert már nyolcnál rávágja: tííísz!
Mondjuk szerencsére a tradicionális mesékben kevés kuka van. Legalább egy elterelő szavacska kilőve... végül is ez is jó játék: miről ne meséljünk, hogy kellően altatós legyen, de azért mese maradjon?
Lenyűgöző figyelni, ahogy a világ és a nyelv összeáll a fejében.