A felszabaduló idő
Hogy mi mindenre használom az időt, ami felszabadult?
Mi az, amit nem tudok Jakabra figyelve csinálni? (a házimunka jó részét szerencsére vele együtt lehet végezni).
Nos, átnyergelek egy újabb, kulturálisan és minden egyéb szempontból azonban pozitívabb dologra: olvasok. Regényt, verset, mesét, szépirodalmat, krimit, szakirodalmat, gyerekverset. Olvasok az olvasás öröméért.
Aztán: írok. Írok, hogy a bennem lévő aktuális feszültség távozzon, hogy a gondolataim rendeződjenek, hogy el ne felejtsem, amit fejben már megfogalmaztam, írok, hogy alkossak. Írok géppel, és írok kézzel, naplót, regényt, levelet, verset, blogot. Ez ugyanolyan súlyos függőség, mint az előző, ámde az olvasáshoz hasonlóan ez is kreatív jellegű, nem csupán befogadó.
Ezen kívül persze dolgozom is, vagyis elsősorban cikket írok, szerkesztőségi vitákban veszek részt, szerkesztek, fordítok. Néha nincs hozzá kedvem, de általában nagyon is jól esik.
Aztán: előveszem a kis imazsámolyomat, és leülök rá. Néha csak ülök, de általában imádkozom/szemlélődöm/meditálok/Bibliát olvasok/csak simán hálát adok. A gondolatok jönnek és mennek, de én a sámlin maradok. Olyan nagyon kell. Nehéz rávenni magam, persze, valahogy sokkal könnyebb volna a facebook elé ülni.. de mennyivel többet ad Isten, mint a facebook! Még akkor is, ha sokkal nehezebb farkasszemet nézni saját magammal, az életemmel, az érzelmeimmel, az árnyoldalaimmal.
Ha minden körülmény ideális, még varrni is tudok. (néha. ha be tudom fűzni a cérnát. ha nem ébred fel a gyerek. ha nem kapja be az anyagot. ha van mit varrni. ha van miből. ha elő van készítve, ki van szabva... nem sorolom tovább. ritkán varrok...)
Ez persze még mint ülve végzett tevékenység (az olvasást kivéve, mert azt lehet hason is), de a torna és a minimál-kertészkedés már ad némi változatosságot a dolognak (a házimunka is, de azt most nem számolom ide). Így jár a szellemi szabadfoglalkozású. Kertészkedni és futni kéne, az a kettő jól passzol az írással, de a dolgok még némi fejlesztésre szorulnak.
És természetesen vannak olyan napok, amikor én is csak alszom. Ezt nem tudom máskor, csak ha Jakab is alszik. Nem tudom, elhiszitek-e, de elmondhatatlan gyönyörűség a babám mellett aludni, félálomban átölelni, tudni, hogy ott szuszog mellettem, meleg, puha, és legtöbbször mosolyogva, édesen beszélve ébreszt. Néha alig várom már: még mindig alszik? Mikor ébred már? Olykor nem tudok már mit kezdeni magammal, semmibe nem merek belekezdeni, mert mindjárt felébred... olyankor visszatérek a versekhez.
Mi az, amit nem tudok Jakabra figyelve csinálni? (a házimunka jó részét szerencsére vele együtt lehet végezni).
Nos, átnyergelek egy újabb, kulturálisan és minden egyéb szempontból azonban pozitívabb dologra: olvasok. Regényt, verset, mesét, szépirodalmat, krimit, szakirodalmat, gyerekverset. Olvasok az olvasás öröméért.
Aztán: írok. Írok, hogy a bennem lévő aktuális feszültség távozzon, hogy a gondolataim rendeződjenek, hogy el ne felejtsem, amit fejben már megfogalmaztam, írok, hogy alkossak. Írok géppel, és írok kézzel, naplót, regényt, levelet, verset, blogot. Ez ugyanolyan súlyos függőség, mint az előző, ámde az olvasáshoz hasonlóan ez is kreatív jellegű, nem csupán befogadó.
Ezen kívül persze dolgozom is, vagyis elsősorban cikket írok, szerkesztőségi vitákban veszek részt, szerkesztek, fordítok. Néha nincs hozzá kedvem, de általában nagyon is jól esik.
Aztán: előveszem a kis imazsámolyomat, és leülök rá. Néha csak ülök, de általában imádkozom/szemlélődöm/meditálok/Bibliát olvasok/csak simán hálát adok. A gondolatok jönnek és mennek, de én a sámlin maradok. Olyan nagyon kell. Nehéz rávenni magam, persze, valahogy sokkal könnyebb volna a facebook elé ülni.. de mennyivel többet ad Isten, mint a facebook! Még akkor is, ha sokkal nehezebb farkasszemet nézni saját magammal, az életemmel, az érzelmeimmel, az árnyoldalaimmal.
Ha minden körülmény ideális, még varrni is tudok. (néha. ha be tudom fűzni a cérnát. ha nem ébred fel a gyerek. ha nem kapja be az anyagot. ha van mit varrni. ha van miből. ha elő van készítve, ki van szabva... nem sorolom tovább. ritkán varrok...)
Ez persze még mint ülve végzett tevékenység (az olvasást kivéve, mert azt lehet hason is), de a torna és a minimál-kertészkedés már ad némi változatosságot a dolognak (a házimunka is, de azt most nem számolom ide). Így jár a szellemi szabadfoglalkozású. Kertészkedni és futni kéne, az a kettő jól passzol az írással, de a dolgok még némi fejlesztésre szorulnak.
És természetesen vannak olyan napok, amikor én is csak alszom. Ezt nem tudom máskor, csak ha Jakab is alszik. Nem tudom, elhiszitek-e, de elmondhatatlan gyönyörűség a babám mellett aludni, félálomban átölelni, tudni, hogy ott szuszog mellettem, meleg, puha, és legtöbbször mosolyogva, édesen beszélve ébreszt. Néha alig várom már: még mindig alszik? Mikor ébred már? Olykor nem tudok már mit kezdeni magammal, semmibe nem merek belekezdeni, mert mindjárt felébred... olyankor visszatérek a versekhez.
Megjegyzések