A tengely követése

Ma megfigyeltem, hogy hogyan telik el egy átlagos reggel. Általában Jakab ébreszt (van, hogy pár perccel előbb ébredek). Akkor pisil a bilibe, visszapelenkázom, és még játszunk egy kicsit az ágyban (előszeretettel mászik föl az apjára, rugózik, vigyorog és élvezi, hogy reggel van). Aztán fölöltöztetem, mert a konyhában vagy hat-hét fokkal hidegebb van, és fölteszem a kávét, teát, zabkását, majd míg azok elkészülnek, elpakolom a tiszta edényeket (mindezt fél kezemben Jakabbal). Közben általában megjön a reggeli kaki, vagy a vödörbe-csapba, vagy a pelusba, egy vagy két (vagy három vagy négy) részletben, akkor peluscsere, közben kész a kávé, a tea, a zabkása, bele vagy nyolcféle cucc külön-külön (szezámmag, mazsola, szárított cékla stb), és igyekszem két pelenkamosás közben ülve megreggelizni. Aztán előkészítem az ebédet (spenót elő, kenyeret beáztatni stb), közben pakolom a szennyes edényt, megcsinálok hat szendvicset a Kedvesnek, a szemetest kicserélem, majd a szobában a tiszta ruhá...

Megmaradt hajában sült krumpli összetörve, répa, gyökér, cékla, zeller lereszelve, két és fél tojás hozzá és némi só, valamint tökmagolaj, bele a kizsírozott őzgerincbe, 35-40 perc a sütőben max fokon, tádám, nagyon finom.

Gyerekkoromban nem értettem, miért kell délután sétálni, és közben a házakra megjegyzéseket tenni. Ez volt ugyanis a családi kimozdulás nyaranta, ha nem a strandra mentünk, mert rossz idő volt. Ma már persze én is ugyanezt csinálom, és értem is, hogy miért van, a "csak úgy séta" azonban eddig nem nagyon vett részt az életemben (kivéve, ha nagyon ki voltam akadva, de akkor inkább bicikliztem, úgyhogy ez se jó). Most viszont Jakabbal tényleg ki kell néha mozdulni, és amikor már nincs hova boltba menni vagy elintézni valamit, akkor marad a séta. És áldott szerencsénkre közel van a Gulya-domb, ligetes erdő, csalitos ösvény, ürgelyukakkal szaggatott tágas és szeles mező. Nagyon közel. És minden alkalommal, amikor ott vagyok, valami fölösleget kiszellőztetek a szívemből. Mert tág az ég, deres a fű, ragyog a naplemente vagy a hold, zúg a szél, kékellik a Bakony, csipognak a madarak, vagy egyszerűen csak van levegő. Van tér ventillálni, van ösvény a lábamnak róni az utat. És van hoz...