A tengely követése

     Keveset éreztem ebben az adventben a várakozást. Egészen pontosan kétszer, az első hetekben, amikor kommunikációs eszközök híján csak vártam, vártam, hogy megjöjjön a kedves, és ma reggel, amikor a napot vártam felkelni.      Az utolsó napon felpattantak a szemeim fél hatkor, tudtam, hogy ki kell kászálódnom az ágyból, hogy rorátéra menjek. Valami oknál fogva a várat választottam, ám amikor kiértem a Szentháromság térre, és harangoztak, és sehol nem volt egy lélek sem, és a Bazilika kapuit zárva találtam - nos, egy percig azért bosszankodtam. Aztán úgy döntöttem, hogy ez az idő akkor is az Úré és az enyém. Kisétáltam a Benedek-hegyre, énekeltem, latinul és magyarul, és vártam, vártam a pirkadatban a csillagok alatt, hogy felkeljen a nap. Aztán sétáltam, hogy a testem is beszálljon az imába, recsegett és susogott lépteimtől a dértől feszes fű, ébredezett az alvó város. Nagyon kellett ez az óra.      Mindig van kire gondol...

Kedveseim,  megosztom veletek ezt a régi levelet, mert én minden egyes alkalommal, amikor ránézek az eredeti olasz szövegre, megvigasztalódom és jókedvre derülök.  Szeretettel.  Kedves C! Isten hozott otthon, a te sivatagodban! Igen, Isten mindig virraszt a gyermekei fölött, ahogy Jn 22-ben mondja Jézus: „Isten a hegyről lát, sőt, gondoskodik” Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden áldott nap, és kövessen (mondja Jézus)… és meg fogja találni az örök életet! Alessandro d’Avenia, egy olasz író azt mondja, hogy az élet olyan, mint egy folyó. A forrás csöndességében és kicsinységében születik, aztán egyre-egyre nagyobb lesz, és amikor akadályokkal találkozik, énekel. Így az akadályok, amikkel te találkozol, amelyek a te történetedhez tartoznak, ha a fénybe emeled, az Evangélium igazságával szembesíted azokat, akkor látod, hogy ezek azok az akadályok, melyektől az életed énekel! Gondolj arra a nehéz...