De profundis, 129. zsoltár

A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,
Uram hallgasd meg a szavam!
Füled figyeljen fel könyörgő szavamra!
Ha számon tartod a vétkeket,
ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram?
Ám nálad bocsánatot nyer a vétek,
hogy féljenek téged.
Remélek az úrban,
benne remél lelkem,
és bízom a szavában.
lelkem várja az Urat,
jobban, mint az őr a hajnalt.
Igen, jobban, mint az őr a hajnalt,
várja Izrael az urat.
Mert az Úrnál az irgalom
és bőséges nála a megváltás.
Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.

Áldott légy, Isten, én Istenem, mindenért, amit adtál: az életemért, a családomért, a barátaimért, és azért is, hogy minden tehetség és erő, amit magaménak érzek, valójában a Tiéd. Köszi.