az ideut
Hat ime, itt vagyok megint Assisiben, onkenteskedem. Olyan volt, mintha hazajottem volna. Stoppal jottem, Vonyarcvashegytol Bolognaig, onnan vonattal. Az ut hosszu volt, kalandos es nagyon erdekes. Igen, kicsit bolond vagyok, hogy egyedul stoppolok. Fegyverem a szavak es a bizalom. Harom markans alak volt a nyolc kocsibol, akik folvettek, egy nagyon szep, az elettol kemeny es nagyon kedves no vitt el majdnem Triesztig. Celjeben megalltunk varosnezni es pizzazni es kavezni, es nagyon sokat beszelgettunk - o egy igazi rokon lelek volt. Dennis, a bosnyak kamionos volt a masik, Padovaig vitt, es fozott nekem bosnyak kavet, amitol meg fel nap utan is majd kiugrott a szivem. Aztan egy kicsit - nagyon - ram sotetedett, es mar azon gondolkoztam, hogy a padovai ipari park mellett felverem a fuggoagyamat. Akkor azonban felvett egy korrekt, elegans olasz, ugy nezett ki, mint Colin Firth, aki mindenkeppen haza akart menni, mielott elvisz tovabb, es mivel latta, hogy egy kicsit azert meg...