A tengely követése

Ma egész reggel utaztunk. Ma egész délután és este fél hat volt. Ezalatt bejártuk a Dunántúlt, aztán készítettünk csipkebogyószörpöt, hecsedlit, kökénybefőttet, kökényszörpöt, szárított gombát, őrségi kerekrépa-lepényt laskatésztával, valamint tökmagolajos répa-retek alma-zellersalátát és szalonnás-sajtos édesburgonyát (csak hogy együnk is valamit). A kandalló mellett csaknem túl meleg van, a vinettát meg a rozmaringot majd máskor. Úgy tűnik, szeretünk főzni, szeretünk eltenni, szeretünk együtt lenni a konyhában, otthon, az úton - vagy bárhol máshol is. Jó alapnak tűnik egy közös életre. A megálló óra a mai nap külön tréfája volt a számunkra. Köszönöm, Isten, a humorodat és a gondoskodásodat.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon sok idő kell, míg megemésztek akár egy aprócska dolgot is, egy mondatot, egy érzést. Hát még egy életállapot-változást. Vagy kettőt. Vagy két és felet. Különösen, ha fejre van fordítva. Nem baj, van időnk, én legalábbis adok magamnak. Férjhez mentem, legalábbis polgárilag, egyelőre. Mivel sem Gyurinak, sem nekem nem ez a legfontosabb, igyekeztem a lehető legkevésbé komolyan venni és a lehető legkevesebbet szervezni és nagydobra verni, de a közösségi oldalak korában ez lehetetlen. Így jártam. De aki fontos, az úgyis tudja, hogy előbb-utóbb megkeresem, vagy ha ő keres, akkor is tudhatja: jöhet bármikor. Lesz egyházi esküvő is. Vannak bajok a kicsi és a nagy világban, én pedig hallgatok vagy szólok, de mindenképp megteszem, amit tudok az adott pillanatban - ha most ez "csak" annyi is, hogy egészséges családot teremtek. De tudom, hogy ez nagyobb dolog a történelemnél és az irodalomnál is, ha nem könnyű is ezt belátni. Asszonny...