Vihartánc

Miért írna valaki az időjárásról, ha nem azért, mert lusta más témát keresni egy távoli ismerőssel, esetleg mert épp túl meleg/túl hideg stb van? (vö. télen nagyon hideg van/nyáron nagyon meleg van/soha sincs jó idő/mindig esik az eső - ahogy már a népdal is megfogalmazza)
Nekem azonban semmi bajom sincs sem a kánikulával, sem a viharral, sem a hideggel. Az van, ami van, természetes, hogy vannak nyáron meleg napok, és vágyhatunk hűsülésre, nem rajtunk múlik. Ugyanez télen. Azt hiszem, rémesen felfordulna a világ, ha irányítani tudnánk az időjárást, már így is pont eleget irányítunk, és rendre el is rontjuk.
Kimentem ma vihart nézni a sziklára. Lélegzetelállító volt. Jött, rettenetesen, mint a Semmi Ende Végtelen történetében, jött, mint egy megállíthatatlan valami, gyönyörűséges volt, félelmetes és delejező, nem tudtam elmenni. Álmomban néha forgószéllel álmodom, az ilyen, mindenki fut, én maradok, és hagyom magam lenyűgözni. A viharokat nem uraljuk. A kánikulát nem uraljuk. Van azonban, amit igen: a saját döntéseink, legyenek azok külső vagy belső döntések. Legtöbbször nem könnyű.
Néha azt gondolom, többet tanulok a Balatontól, a viharoktól, a naptól vagy a kertben billegő madaraktól, mint az iskolában valaha is. Figyelek. Élek.
És megtalálom azt is, mire jó ez a meleg: gyümölcsöt aszalni. Gyógynövényt szárítani. Úszni a Balatonban. Kitartást tanulni. Hálát adni. Figyelni.
És mire jó a vihar? Ugyanezekre. (Az aszalást leszámítva).