felülnézetből gyerekes

Két gyermek játszik egymással. A nagyobbik tanítja a kisebbiket homokvárat építeni:
- Nézd csak, így csináld, így lesz jó, no gyere, megpróbálhatod! Úgyis kész kell lennie, mire a nap lemegy.
A kisebbik nézi, figyeli, utánozza, csinálja, de hát elég ügyetlenke még.
A nagyobbik nézi, nézi, aztán elveszti a türelmét:
- Jaj, de béna vagy, nem győzöm kivárni - félrelöki - engedj oda, majd én megcsinálom, mert te nem vagy képes rá, márpedig kész kell lenni ennek a várnak. Menj odébb, ezt így kell csinálni, de te nem tudod. Eredj, játssz valahol máshol!
...
A kicsi meg sírva fakad, hogy nem engedik végigcsinálni, nincs idő kivárni, míg ő is ügyes lesz. Aztán feláll, otthagyja a játszóteret, mert tudja, hogy a kerítésen kívül tágabb a világ.