Jakab és a szobatisztaság
Jakab most 22 hónapos, és úgy láttam, hogy itt az idő. Egyrészt: szólt, kakinál mindenképpen, és ha száraz volt a pelusa, akkor, ha pisilt, mutatta, hogy van valami. Ha folytattam volna a pelusozást, beleszokott volna, így felgöngyölítettük az eddigieket. Öt hónapos kora óta EC-zünk, mosipelussal, de most már ennek is vége, nem baba többé. Megvártuk az ünnepeket, és január elsején levettem róla a pelenkát – örökre. Utánaolvastam a pelenkatlankodj-on, a godiaperfree-n, és úgy gondoltam, józan paraszti ésszel meg lehet ezt csinálni, gyorsan, határozottan, és gyöngéden.
Mivel még nem nagyon bilizett, eleinte csak vékonyat adtam rá, vagy pucér popóval volt, amikor láttam, hogy kezd pisilni, megfogtam, mondtam: stop, a pisi a bilibe való - és vittem a bilire vagy a vécére, innentől itt a helye.
Nagyon hamar átállt, hogy szólt, közben, és egyre inkább előtte. Éjszaka sem adtam rá, és annyival könnyebb volt, mert eddig nagy, dupla betétes gyapjú mosipelus volt rajta, amit nem szívesen adtam föl rá, még kevésbé az éjszaka közepén, így inkább ki se bontottam, mikor nyűgölt. Volt, hogy az ágyba csurgott, volt, aztán fölkeltem s pisiltünk az ágy mellett az ec-bilibe, mikor láttam rajta, hogy kell, aztán szólt is éjszaka:pisi (merthogy beszédfejlődés is megy párhuzamosan, megindult), tegnap pedig már éjszaka nem pisilt, csak reggel.
Kakinál eleinte állva csinálta, mert néhány nap kimaradt, keményebb volt, de kezd megbarátkozni a bilibe tevéssel is.
Most már gyakorlatilag mindig szól. Az utcán ott pisilünk, ahol éppen vagyunk, bokor alá, fűre. Indulás előtt, érkezés után, ébredés után, este lefekvés előtt többször is – a szokásos időpontokban megyünk rendszeresen a bilire. Ha megkérdezem, kell-e, s mondja, hogy nem, akkor tiszteletben tartom. Majd szól, amikor tényleg kell. És valóban szól!
Annyival, de annyival könnyebb így az élet, hogy nem nekem kell "ügyeletben" lenni! Egy mentális feladattal kevesebb. Nagyon büszke vagyok a fiamra. És azt hiszem, ő is örül, hogy most már ezt is tudja.
Mivel még nem nagyon bilizett, eleinte csak vékonyat adtam rá, vagy pucér popóval volt, amikor láttam, hogy kezd pisilni, megfogtam, mondtam: stop, a pisi a bilibe való - és vittem a bilire vagy a vécére, innentől itt a helye.
Nagyon hamar átállt, hogy szólt, közben, és egyre inkább előtte. Éjszaka sem adtam rá, és annyival könnyebb volt, mert eddig nagy, dupla betétes gyapjú mosipelus volt rajta, amit nem szívesen adtam föl rá, még kevésbé az éjszaka közepén, így inkább ki se bontottam, mikor nyűgölt. Volt, hogy az ágyba csurgott, volt, aztán fölkeltem s pisiltünk az ágy mellett az ec-bilibe, mikor láttam rajta, hogy kell, aztán szólt is éjszaka:pisi (merthogy beszédfejlődés is megy párhuzamosan, megindult), tegnap pedig már éjszaka nem pisilt, csak reggel.
Kakinál eleinte állva csinálta, mert néhány nap kimaradt, keményebb volt, de kezd megbarátkozni a bilibe tevéssel is.
Most már gyakorlatilag mindig szól. Az utcán ott pisilünk, ahol éppen vagyunk, bokor alá, fűre. Indulás előtt, érkezés után, ébredés után, este lefekvés előtt többször is – a szokásos időpontokban megyünk rendszeresen a bilire. Ha megkérdezem, kell-e, s mondja, hogy nem, akkor tiszteletben tartom. Majd szól, amikor tényleg kell. És valóban szól!
Annyival, de annyival könnyebb így az élet, hogy nem nekem kell "ügyeletben" lenni! Egy mentális feladattal kevesebb. Nagyon büszke vagyok a fiamra. És azt hiszem, ő is örül, hogy most már ezt is tudja.
 |
| Jakab és a káposztásfazék |
Megjegyzések