Gyerekszáj, 2 évesen

Muszáj leírnom, mert rettenetesen cuki és izgalmas, ahogy Jakab beszélni tanul.
Három hét múlva két éves, már majdnem mondatokban beszél. Asszociál folyamatosan, és akár több nappal előbbi eseményeket is előhoz (pl hogy kinél voltunk látogatóban, és az egész családot felsorolja).
Ha témakörönként csak tíz szót számolok, akkor is két-háromszáz szónál tartunk, és adekvátan használja őket.
A kedvencem eddig a fontos-köntös asszociáció volt, de volt már adott-Odette is (ez utóbbi kutyanév). A másik rettentő édes, hogy engem nem anyának hív, hanem én-nek. Eleinte önmagát te-nek hívta, most már Japab.
Mielőtt beindult volna a beszéd, a pelenka toppatá volt (ezt most már teljesen elhagytuk). Van, amiről pontosan tudja, hogy kell kiejteni, de mást mond (édesapa helyett apa).
Most is vannak vicces képződmények, a kukorica például kukocita, manár (madár), nany (nagy), teveszó (telefon).
Séta közben a legfontosabbak a gyajog (gyalog), és az őőbe (ölbe), néha a hátá (vagyis a hátamra.)
Amúgy is sokat vidultam, hogy a ragozott alakot tanulja meg alapból, hiszen nem sterilen használjuk a nyelvet (hátá, apá, mamá, bóba (boltba)). Vicces még az, ahogyan megkér, igazítsam meg a zoknit: Igaz!
A verseket, énekeket, amiket sokszor mondtam, tudja kívülről, és előre mondja a kedvenc szavait.

Lehet találgatni, melyik vers kulcsszavai az alábbiak: angó, fakó, teteted, pajancsot..

Minden nap teli van meglepetésekkel, sokat nevetünk.