Kamramustra, avagy értekezés az étkezésről

Kamramustra a divatos szó a fájint éttermekben arra a falatnyi előételre, amiket (sajt, lekvár, kenyér stb) jó esetben helyi termelőktől szereznek be. 
Nos, mi nem vagyunk őstermelők, de gyakorlatilag egyfajta közös hobbinkká vált az urammal, hogy  tavasztól elkezdve feltöltjük a kamrát a télre. Ez régebben, még az "ántivilágban" túlélési stratégiának számított, azonban ma sem lebecsülendő hasznot hoz, hogy nem kell minden apróságért átszaladni a méregdrága (és nem is helyi) kisboltba. 

Egyre nagyobb a tudatosságom abban, hogy mit adok a családomnak enni, milyen vegyszerekkel (és mivel nem) takarítok, mennyi vizet folyatok el fölöslegesen (vagy a fölösleget másra használom). Persze, ez egy életen át tartó folyamat, sok-sok gyakorlással. 

Most olvastam egy zsidó szakácskönyvben a régi zsidó háziasszonyok konyhai dolgait - hát nagyon is hálás vagyok, hogy nekem nem kell ilyen szigorú előírásokat betartanom. Meg hát itt élünk és most, nem tölthetem az egész napomat a konyhában, mert más prioritásaim is vannak. Persze, a család táplálása előkelő helyen szerepel, de akkor is. 

De visszatérve a kamrára: kamránk, az még nincs. Belevaló azonban már annyi, hogy alig férünk el, nagyrészt saját eltevés. 
A teljesség igénye nélkül egy lista, így állunk 2017 ősz elején:

3 nagy üveg készülő ecet
fokhagyma sóban
fokhagyma olajban, egészben
aszalt paradicsom olajban
aszalványok: meggy, barack, alma, paradicsom
szilvalekvár
szederlekvár
cseresznyebefőtt
szárított csipkebogyó
kökénybefőtt (ez még tavalyról)
savanyúság
zakuszka egy jó nagy adag
baracklekvár (Nagyi-féle, Vonyarcról)
körtebefőtt (szintén Nagyi-féle)
egy üveg sóban eltett citrom
reszelt alma
almaszósz
hagymacsatni
körtesajt (kb 8 darab)
mogyoró, dió, mandula, barackmag héjában (folyamatos törésre várna)
házi ételízesítő (zeller, petrezselyem, snidling, répa, gyökér stb)
gyógynövények szárítva teának (kakukkfű, citromfű, menta, bodza stb)
cefre hordókban: barack, körte, alma.
Tavasszal volt még csalán-dió-pesto több adag, persze hamar elfogyott.
És a mélyhűtőt még nem is említettem, de alapvetően nem abban akarok tartósítani, talán azért.

Szeretnénk még: somlekvárt, hecsedlit, házi gesztenyepürét, gombát szárítani, káposztát savanyítani,  füstölt vinetát meg kimcsit csinálni és még rengeteg mindent. 
Gyuri a hagyományos ízeket és a klasszikus erdélyi konyhát szereti, én szeretem felfedezni más népek ízvilágát és hagyományait. És nagyszerű dolgokat fedezek fel! Sok energiát kell belerakni (és még több gyakorlatot), de úgy gondolom, megéri. 
És persze folyamatosan fedezem fel a cukor- és a tartósítószer-mentes tartósítás világát (egyre kevesebb cukrot fogyasztok, az édes íz persze kell, de valójában nem a kristálycukor az ultimate megoldás mindenre, és nem is hiányzik igazán). Az internet hasznos jószág is tud lenni, ha az ember a helyén kezeli. Az információ megszerezhető... :)

Mivel egyre több az ilyen-olyan érzékeny ismerősöm, elkezdtem felfedezni a vegán konyha világát, és nem is olyan elvetemült dolog, mint ahogy gondoltam volna, sőt, ha van a repertoáromban egy-két vegán recept és süti, akkor a nagyobb összejöveteleknél sem fogok majd melléfogni, hogy valaki nem ehet belőle. És egyébként egészségesek és finomak. Bár én a magam részéről nagyon szeretem a húst. Meg a gabonát is, amit viszont például a paleo-étrend kárhoztat... annak is megvannak a maga igazságai. Az ötelemes étkezésben sem értek mindennel egyet. De így megy ez, szép lassan kigyúrom a saját konyhámat, és az időnkénti bénázások ellenére jó dolgok sülnek ki belőle. 

És kezdek rájönni, hogy ugyan négy évszak van, de az ősz-tél és a tavasz-nyár energetikailag és étkezés szempontjából együvé tartozik. Már most jólesik egy csésze forró tea és sült alma/sütőtök délután, míg két hete a házilag erjesztett gyömbérsör, a sárgadinnye és a joghurt után sóvárogtam - hisz akkor még meleg volt. Ez van, átállás a hideg üzemmódra. Erre tulajdonképpen az ötelemes táplálkozás ébresztett rá, idáig valahogy nem voltam tudatában, hogy tavasz elején és nyár végén van egy átmeneti periódus, az étkezésben is, nemcsak az időjárásban. 
Lifelong-learning, vagy hogy is tanul a jó pap is holtig.


Októberi kiegészítés:
Tkemali, azaz grúz fűszeres szilvaszósz is készült fosókából,
valamint egy giga-adag zakuszka (Gyuri azt mondaná, fél évre talán elég lesz...).
Szedtünk gombát is, szárítottunk és fagyasztottunk egyaránt: csiperke, őzlábgomba, fenyőtinóru (vagy két-három nagy kosárral), fenyőpereszke, rizike.
illetve gyógynövényteát is összeállítottam a nyáron szárítottakból (menta, citromfű, zsálya, almahéj, bodza, hársfa).
Ezen kívül nekiálltam kimcsit csinálni, egy könnyített verziót, és párhuzamosan fermentált fekete retket, mert csak.
És persze az elmaradhatatlan diós birsalmasajt!
Valamint újabb verzió a csalános pesto-ból.


Megjegyzések